Balázs Péter békejobbot nyújtott, nem pályázik a Vígszínházra. Kár, hogy a csatához minimum két fél kellett volna.

Soós Attila vizsgarendezésének, a Lenznek tétje van: a tét mögött meghúzódó kérdés pedig nem kisseb, minthogy lehet-e irónia vagy épp reményszínházi szépelgés nélkül ma direktbe hitről beszélni a színpadon? A jelek szerint úgy tűnik: lehet. KRITIKA

A Titkaink legfőbb és egyben megbocsáthatatlan hibája, hogy nem kerülhetett be Pintér Béla tavaly megjelent drámakötetébe. Most várhatunk újabb másfél évtizedet.

Mohácsi János ismét a tőle megszokott könnyedséggel nyúlt alapanyagához. A Hyppolit, a lakáj történetét újraírták, átvariálták, meghúzták és kipótolták ahol csak lehetett - ám a rendező konyhájában ezúttal nem főtt ki semmi. KRITIKA

Tizenkilenc évesen egyik napról a másikra került a magazinok címlapjára, majd egy hosszabb szünet után kiadta első gyerekeknek írt lemezét, az Elfeledett mézescsókot. A közelmúltban Fonogram-díjjal is jutalmazott Kovácsovics Fruzsinával beszélgettünk. INTERJÚ

Már jóval a Kaddis előtt felmerült bennem a kérdés, vajon Kertész Imre művei alkalmasak-e a színpadra állításra, megtérülhet-e az előadásba fektetett energia, átadható-e az ő szikár, képektől és díszektől megfosztott nyelvi világa színházi körülmények között. A Jurányi és az Orlai Produkciós Iroda közös vendégjátéka minderre határozott választ adott. KRITIKA

A POSzT hatodik napján tovább gyűltek a kérdőjelek a fejünk fölött, a világ rendjét pedig csak a HOPPart és a Picasso kalandjai voltak képesek visszaállítani. Úgy ahogy.

A Komáromi Jókai Színház az idei POSzT versenyprogramjába beválogatott III. Richárdjáról beszélgettünk az előadás főszereplőjével, akit a drámatörténet egyik legvéresebb alakjának igazságáról is kérdeztünk. INTERJÚ