Legnagyobb sikereit a hetvenes-nyolcvanas években érte el. Gyorsan és biztosan a zenés műfaj szinte tévedhetetlen sikerszerzőjévé emelkedett, s akkori darabjai tartják a mai napig az élvonalban – még ha az utóbbi évtizedekben születettek nem is keltettek olyan feltűnést, mint azok az egykoriak. Egy biztos: musicaltörténet nincs Andrew Lloyd Webber nevének említése nélkül.

Januárban nagy sikerrel mutatta be a Művészetek Palotája Michael John LaChiusa zenés művét, a Bernarda Albát. A Lorca műve alapján készült darab a nagy érdeklődésre való tekintettel újra megszólal a Fesztivál Színházban december elején, két előadáson. A rendezővel, Böhm Györggyel beszélgettünk róla.

A zenés színház világszerte nagy népszerűségnek örvendő, ám igen költséges, ezért többnyire biztos sikerre kacsingató műfaj. Létezik azonban alternatívnak nevezhető ága is, melynek művelői kevésbé biztonságos témákat és megoldásokat keresnek. Közéjük tartozik az amerikai Michael John LaChiusa, akinek második magyarországi bemutatója lesz a Müpában.

Malek Andrea rendszeresen visszatérő fellépője annak a koncertsorozatnak, amely részben a Táncdalfesztiválok köré, ám azoktól egyre inkább függetlenedve idézi fel az elmúlt évtizedek népszerű dalait. Az 1968-tól 1989-ig terjedő időszak zenéjét bemutató hangversenyen az övé az első és az utolsó szó.

Globalizáció ide vagy oda, az amerikai zenés színház merőben más, mint európai testvére. Mások ugyanis a gyökerei: míg az óceánon innen kezdettől az operett és zenés játék hagyományú musicalé lett a főszerep, az Egyesült Államokban a jazz és a varieték világa szolgáltatta az alapot. Ennek a tengerentúli iskolának jeles képviselője az a Susan Stroman, akinek díjnyertes koreográfiáját a Madách Színház mutatja be először Magyarországon.

Webbert lehet szeretni vagy nem szeretni, viszont szinte biztos, hogy mindenhol ismerik nevét, ahol egyáltalán létezik zenés színjátszás. Budapesti "otthona", a Madách Színház rendez neki születésnapi gálát a Művészetek Palotájában.