Kovács Jánosnak, a Magyar Állami Operaház első karmesterének karrierje olyan hűséggel kötődik az Andrássy úti palotához, ami a 21. század elején már szinte szokatlan. A 60. születésnapját ünneplő dirigenst az állandóságukban is változatos évtizedek tapasztalatairól kérdeztük.

Számos más hazai zenekarral együtt a MÁV Szimfonikusok is az átmenet korszakát élik, céljuk pedig nem más, mint hogy az egykori, már-már visszafordíthatatlannak tűnő lemorzsolódás folyamatát megállítva újra a hazai koncertélet jelentős tényezőjévé váljanak.

"Milyen kár egy ilyen embert a zongorához ültetni!" - jegyezte meg egyszer őszinte sajnálkozással Lady Blessington Liszt 1840-es angliai látogatása kapcsán. Bár százhetven év távlatából a kifakadás könnyen tűnhet sértésnek, annak idején a jó társaság valamennyi tagja bon mot-nak tekintette e megjegyzést.

Nyolcvanadik születésnapja tiszteletére a hazai zenei élet köszöntők, elismerések és szerzői estek sorával lepte meg Szokolay Sándort. A már-már kimerítően örömteli ünneplés dacára is harmonikus, tevékeny zeneszerzőt mi is megkerestük néhány kérdéssel soproni otthonában.

A közfelfogás szerint Wagner nehéz szerző. Olyan, akinek a művei alapos előtanulmányok mellett makacs elszántságot is igényelnek a hallgatóságtól, mivel jelentésrétegeik terjedelmes és bonyolult utalásrendje csak a legkitartóbb zenekedvelők előtt tárul fel, beavatva őket a színpadi zene evolúciójának misztikus titkaiba.

Miss Susan Cushing, az idősödő vénkisasszony kínos rendben tartott, józan viktoriánus otthonába, amelyet lakója magányos tisztességénél fogva rendszerint a posta is messziről elkerült, egy napon csomag érkezett. Egy kartondoboz, benne két frissen levágott emberi füllel.

Állítólag Schubertnek volt szokása feltenni ezt a kérdést minden olyan alkalommal, amikor új jövevény szeretett volna bekerülni igencsak népes baráti körébe.

Jóllehet, a Concerto Budapest maga mögött tudhat néhány, a karmesterváltás körüli nehéz évet, amióta új zeneigazgatója, Keller András művészi koncepciója világosan körvonalazódott, a zenekar újra rátalált önmagára, illetve – ahogyan egy korábbi írásban fogalmaztam – a nagy varázsló, Óz birodalmában kanyargó, biztonságos Sárga útra. Legutóbbi, január 14-i hangversenyük sem keltett komoly kétségeket efelől, arra azonban rámutatott azért, hogy nincs olyan út a világon, amelyen a haladási sebesség minden körülmények között egyenletes lehetne.