Milyen lenne akár csak egyetlen napig kérdések nélkül élni? Sodródni megtorpanás, reflexió, elbizonytalanodás, döntésképtelenség nélkül. "Költői kérdés, hibapont", csapna le Rosencrantz. Vagy Guildenstern - még a név sem biztos, felcserélhető az is. KRITIKA

Különös, ellentmondásos történet Trisztán és Izolda végzetes szerelmének középkori legendája, de talán éppen egyszerű igazságoknak ellenálló varázsa tette az európai kultúrtörténet népszerű vándormotívumává. A Budapest Bábszínház előadásán Ady Mária járt. KRITIKA

Vér, zászló, csillag és rúzs pirosa: az egyiknek az élet pezsgése, felszabadulás, ünnep, érzékiség; a másiknak halál, rabság, gyalázat, kín. A Katona József Színház és a szabadkai Népszínház közös előadásáról, a Vörösről Ady Mária írt KRITIKÁt.

Rideg, csupasz vasrúd-tákolmány jelzi az iglic sivár, reménytelen keservilágát, amelynek érvényességi körét nem rajzolja ki megnyugtató élességgel álom és ébrenlét, tudattalan és tudat, mese és valóság biztonságos határa. Az iglicről Ady Mária írt KRITIKÁt.

Két ember, akik valaha szerették egymást, gyerekeket nemzettek és neveltek fel, egyszer csak nemhogy megelégelik az együttélést, de esküdt ellenségekké válnak, akik az ingóságok ürügyén szó szerint az utolsó csepp vérükig küzdenek a másik megalázásából remélt kielégülésért.

A Vígszínházban bemutatott Makrancos Kata a legjobb értelemben vett politikai színház ritka példája. Ennek legfőbb oka az, hogy nem politizál, helyette párhuzamot sejtet politika és esztétika alapstruktúrája között. A politika gondolkodás-, az esztétika érzékelésmódok fóruma, ugyanakkor mindkettőt a keret kijelölésére tett kísérletek tartják mozgásban és kölcsönös függőségben. És ahogyan nincs közösség e kísérletek nélkül, úgy nincs társadalom eszmék ütköztetése, kritika és művészet nélkül.

A hőstörténeteit színezgető kiszolgált katona, Háry János közkedvelt mesebeli figura – márpedig a mesék bölcsek. A HOPPart Társulat előadásának ő a címszereplője.

A Vígszínházban bemutatott Makrancos Kata a legjobb értelemben vett politikai színház ritka példája. Ennek legfőbb oka az, hogy nem politizál, helyette párhuzamot sejtet politika és esztétika alapstruktúrája között. A politika gondolkodás-, az esztétika érzékelésmódok fóruma, ugyanakkor mindkettőt a keret kijelölésére tett kísérletek tartják mozgásban és kölcsönös függőségben. És ahogyan nincs közösség e kísérletek nélkül, úgy nincs társadalom eszmék ütköztetése, kritika és művészet nélkül.