Ambivalens vagyok a POSZT-tal kapcsolatban, de ez nem most kezdődött, hanem tíz éve már - írja Forgách András, aki a pécsi színházi találkozón eltöltött napok élményeit foglalta össze a Fideliónak. MAGAZIN

Mindenkinek a legmélyebb hódolatom. A takarítónőknek, portásoknak és díszítőmunkásoknak is, a ruhatárosnőknek és nézőtéri felügyelőknek is. Nem hittem volna valaha, hogy egyszer még anyanyelvemmé válik a színház.

Például a Závadával mindig ezt érzem, hogy ugyan nem tudom pontosan, hogy mit gondol a maga fejében - és egy író sok mindent gondol a maga fejében -, de bizonyos, szinte teljesen bizonyos, hogy azt fogja mondani, amit gondol. És ez a mai világban nagyon nagy dolog.

Eszternek ebben az előadásban minimum hét trükkje van, az a bizonyos részeg villamoskalauznő-kurva a flitteres ruhájában poharakkal vacakol, de ahogy ott elnyúlva ül előttünk, az már maga a trükk, a testével beszél, a testtartásával vagyis annyi trükkje van Eszternek, amennyit akar.

Megfigyeltem, hogy az igazán jelentős előadásoknál a közönség és a kritikusok véleménye egybeesik. Az az érdekes, hogy nagyon jó előadásoknál is előfordul, hogy vagy csak a kritikusoknak tetszik, és a közönség előtt megbukik, vagy csak a közönség szereti, és legyőzi a kritikusokat.

Ebben a tekintetben megértem, ha egyes mai díszlettervezők nagy klasszikus darabokhoz ilyen hajdani művelődési házakat terveznek díszletként: akkor még nem is láttam, milyen szürreálisan izgalmasak ezek a művelődési házak a diszfunkcionális tereikkel - olyanok voltak, mint a kerti törpék: rondák és nélkülözhetetlenek. - Forgách András blogja

A büfé is valamilyen köztes állapotban leledzik, két előadás megy párhuzamosan, színészek vagy készülnek bemenni, vagy kijöttek épp, csak páran lézengenek, erre, mint akit puskából lőttek ki, nagy lendülettel kimegyek a térre, mert azt mondták, hogy a Trio Rosenberget muszáj meghallgatnom... - Forgách András blogja a VIDOR Fesztiválról

Haumann, akár kitárja a karját, akár nem, nagyon szerethető. Az a mozdulata, amíg a balfülét piszkálva kitartóan arra vár, hogy Bodnár Erika befejezze a mondatát, és ő a balkezével lendületese gesztikulálhasson! Néha olyan, mint egy öreg kínai bölcs.