Régebbi zenetörténetkönyvek az 1810-es és '20-as évek európai zenekultúráját többnyire egyszerűen Beethoven nevével kapcsolták össze, az utóbbi évtizedekben azonban szokássá lett ezt az időszakot mint „Beethoven és Rossini korát" emlegetni. Ez a párosítás annál is provokatívabb, mivel Rossini művészete és egész emberi habitusa mintha szánt szándékkal hányna fittyet éppen azokra a művészi és erkölcsi értékekre, amelyeket Beethoven nyomán a „komoly zenétől" és a „komoly zenészektől" többnyire ma is elvárunk. MAGAZIN

A 18. században élt John Montagu, Sandwich negyedik earlje lelkes támogatója volt James Cook expedícióinak, s hálája jeléül a kapitány egy 1788-ban felfedezett területnek a Sandwich-szigetek nevet adta (ma már Hawaiiként szokás emlegetni). A legenda szerint azonban Montagu maga is fontos felfedezéssel gazdagította az emberiséget, amikor egy izgalmas kártyaparti közben inasát arra utasította, hogy két kenyérszelet közé fogva tálalja fel a vacsorára szánt húsdarabot.

Egy még a 18. századból ránk hagyományozott beszámoló szerint miután az idősödő, de még nagy tekintélynek örvendő André Campra meghallgatta Jean-Philippe Rameau első operáját, az Hippolyte et Aricie-t, így fakadt ki: "Ebben a partitúrában tíz operára való zene van: ez az ember mindannyiunkat el fog homályosítani."

Az 1968-ban létrejött London Sinfoniettát manapság már nem csupán Angliában, de világszerte is a kortárs zenét játszó együttesek egyik legkiválóbbjaként tartják számon. Mégsem volna igazán találó őket „a műfaj klasszikusainak" neveznünk, hiszen 2008-ban, megalakulásuk negyvenedik évfordulóján új imázs felépítésébe kezdtek, s ennek eredményeképp ma a kortárs zenei kamaraegyüttesek legfiatalosabbikának tűnnek.

A zenetörténetkönyvekben Haydn neve többnyire a hangszeres műfajoknak szentelt fejezetekben bukkan fel: elsősorban "a szimfónia atyjaként" és "a vonósnégyes megteremtőjeként" szoktuk emlegetni.