Már a régi görögök is ismerték a zeneszerzőversenyt. Vagy nevezzük inkább operaversenynek? (Wagner feltehetően így hívta volna.) Legyen bárhogy is, annyi bizonyos, hogy a Dionüsziákon zenés-táncos-verses drámai művek versengtek, és a győztes jelentős állami anyagi juttatások mellé nem hervadó babért is nyert - dicsősége szinte isteni eredetűnek számított. MAGAZIN

Valamikor Bartókkal, Kodállyal együtt emlegették. Aztán kikopott a repertoárból. Összes vonósnégyese lemezfelvételével most talán megkezdődhet részleges rehabilitációja.

A Mérei Anna rendezte film mintha olyasmit sugallna, hogy korunk egyik legnagyobb zenei egyénisége folyton a várost járja egy hatalmas hófehér csellótokkal a hátán, ezen kívül nemigen történik vele semmi, és feltehetően már nem is fog. Ám ezt valahogy vonakodik elfogadni az ember.

Az öregebbek még emlékezhetnek Pernye András zenetörténeti előadásainak állandó nyitó mondatára: Bartók előtt két magyar zeneszerző volt, Liszt Ferenc és Bakfark Bálint. Ideje volt hát, hogy Fajth Tibor romantikus ábrázolása után újabb regény szülessék Bakfark életéről.