A zenei élmények kimeríthetetlen tárházával árasztotta el a közönségét a magyar orgonista hagyomány egyik legjelentősebb képviselője, Szathmáry Zsigmond április 16-án. KRITIKA

A virtuóz koncertező művész, az évtizedeken át tartó zarándokévek után, 37 éves korában letelepedett Weimarban, annak reményében, hogy mind művészetében, mind pedig magánéletében kiteljesedjék. Liszt Ferenc választása sorsszerű volt. Weimart a művészetekhez már évszázados kapcsolat fűzte, Goethe és Schiller városában Bach szelleme is megigézte a lángelmét.

Liszt élete alkonyán elmondta Carolyne hercegnének, hogy muzsikusként már csak az az egyetlen vágya, “hogy gerelyemet a jövő határtalan terébe hajítsam”! Tudta, hogy nem ő az egyetlen komponista a világegyetemben, aki lekörözte közönségét, s bár a meg nem értettség fájdalmas sebeket ejtett rajta, hitt benne, hogy “világtalan közönsége ” talán még látóvá válik.

Weöres Sándor A teljesség felé című verseskötetében olvasható e mottó, majd zárul a gondolat: benned a létra. Az egyházi ünnepkörben a böjti, nagyheti és húsvéti események vezetik végig az elmélyült embereket a földi mélység kínzó, bűnbánó vágyódásaitól a boldogan kirobbanó, hálatelt, feltámadás felett érzett örömünnepig. Az út felfelé vezet, s egy jól felépített hangversenyen a bennünk lévő létra fokain egy-egy zenemű segít minket tovább ezen az úton, hogy egyetlen estére tömörítve is átélhessük e hetek életérzéseit.

Csak a muzsika és semmi más? Milyen hatással van a közönségre vagy a zsűrire egy nemzetközi versenyen, ha nem látja az előadót? A szubjektív élmények kiiktatása egy koncerten nem imponáló, hiszen a közönség szereti látni a mozdulatokat, az átélt arckifejezést és megannyi momentumot, ami egy művészi produkció velejárója. Egy zsűri esetében az elvárás és a hatás azonban egészen más.

Ha a szakma két legjobbja találkozik és párbajra hívják egymást, ma már nem kell aggódnunk egyikőjük elvesztéséért sem.

Október 14-én kerül sor Király Csaba orgonaművész nagyszabású hangversenyére. A művész repertoárjára jellemzők a Guinness-rekordok közé illő vállalkozások, a nagyszabású koncertsorozatok és a grandiózus orgonaátiratok.

Rózsaablak, csúcsív, faragott kőcsipke, világos belső tér az építészetben – récit, dialogue, echo, plein jeu a sajátos orgonahangzásban. A francia építészet és az orgonastílus fejlődése kézen fogva járt egymással. Nagy volt a versengés az évszázadok folyamán a központi irányítás megszerzésére, melyben az állam és az egyház egyaránt dicsőséget szerezhetett magának. Katedrálisok sora viselte e titulust időről időre, s árasztotta el Európát a falai között kikristályosodott stílusokkal, tanokkal, szabályokkal és a művészi muzsikával.