A historikus muzsikusként Európa-szerte jegyzett szlovén Dalibor Miklavčič orgonakoncertje a több mint öt éve töretlen sikerrel zajló MüPa-beli orgonás sorozat idei nyitányaként nagyszerű alaphangot adott a 2013-as évhez.

Ahogy a latin mondás tartja: habent sua fata libelli, azaz "a könyveknek is megvan a maguk sorsa." Hányszor és hányszor láthattuk már beigazolódni Terentianus e velős megfogalmazásának igazságát, de talán még sosem gondolkodtunk el azon, nem ugyanígy áll-e a helyzet zenekultúránk központi szereplői, a hangszerek esetében is.

"Ha nem tudod hová mész, oda bármilyen úton eljuthatsz" - Lewis Carroll halhatatlan regényének bölcsessége kétségkívül megfontolandó, a jelenkor orgonás kultúrájának óriása, Jean Guillou azonban művészi utazásait illetően nem veszi magára leegyszerűsítő módon. Sőt, inkább kiélezi. Mert ha igaz is, hogy "bármilyen" módon eljuthatunk ama meghatározatlan, kalandos helyre, azért végül mégiscsak el kell döntenünk, hogy merre induljunk, sőt, hogy elinduljunk-e egyáltalán.

A Music for Solaris fél évvel premierje és egy hónappal New York-i bemutatója után végre a Müpában is látható/hallható május 17-én.

Idehaza a kortárs zene nem csak a koncertéletben bizonyul olyan szegmensnek, amit kizárólag nagyítóval lehet észrevenni, de még inkább ez a helyzet a tudományos közéletben betöltött helyével. Pedig lenne miről beszélni a magyar kortárs zene kapcsán – legalábbis így vélik ezt a világ számos zenei központjában, ahol Ligeti és Kurtág mellett régóta a harmadik legfontosabb név Eötvös Péteré, akit márciusban egy párizsi konferencia emelt a homlokterébe, a Louvre köszöntött egy vetítésekkel egybekötött közönségtalálkozó formájában.

A klasszikus zene hívei általában kevéssé lelkesednek az improvizáció műfajáért. Remekművek hallgatása helyett kétséges kimenetelűnek tűnhet futó ötleteket, pillanatnyi zenei impressziókat figyelemmel kísérni. Az improvizáció kétségtelenül rizikós vállalkozás - akárcsak a párbaj. Ám mindkettő busás jutalommal kecsegteti a győzteseket: visszahozhatatlan és éppen ezért örökbecsű pillanatokkal.

Finnországból érkezik a Művészetek Palotája orgonás sorozatának utolsó tavaszi vendége. Kalevi Kiviniemi műsora elsősorban a romantikus repertoár örökzöldjei közül válogat, és kultúrtörténeti tanulságokkal is szolgál.

A szlovák kortárszenei életről nem csak a magyar nagyközönség, de minden bizonnyal a modern zene hazai szakértői sem tudnak sokat. Nem mintha a kortárs zene Szlovákiában nem létezne, csak éppen Pozsony nem jelent orientációs pontot.