A Kolibri Színházban decemberben bemutatott, Ljudmila Ulickaja szövegéből készült előadás rendezőjével, Tisza Bea bábszínész-bábrendezővel a színház alapításáról, a bábszínházi műfaj megújulásáról is beszélgettünk.

A Csiky Gergely Színházból tizenhat év után a miskolci társulathoz szerződött Kocsis Pál. A lezáródónak mondható időszakról kérdeztük a színészt, aki szeptember 16-án a Színikritikusok Díjának átadó gáláját vezeti.

Hogyan értékeljük a kaposvári színház 2011/2012-es évadát?

A Radnóti Színház Bolha a fülbe című bemutatója előtt, a székesfehérvári Csárdáskirálynő után Mohácsi Jánossal a rendezői remake-ről, e furcsa "műfaj" szabályairól, tanulságairól beszélgettünk.

A Budapest Bábszínház A Hétfejű Tündér című előadása Lázár Ervin csodás mesevilágába visz, amiről a végére kiderül, hogy itt van, most, és mi is benne vagyunk, egész életünkkel tevőleg.

A kaposvári társulat több éve tartó bizonytalanság, átmeneti helyzetek után, úgy tűnik, állandóságra lelt. Hamarosan az is kiderül, kik lesznek azok a rendezők, akik hosszútávon itt dolgoznak, minden új és régi társulati tagot figyelemmel kísérve. A színház új vezetésének ez az első önálló évada, ennek pedig egyik fontos előadása A kéz. Fontos, mert a szándék nyilvánvaló: olyan produkció létrehozása, amilyennek itt nincs hagyománya. Ezt a szándékot mindenekelőtt nagyra tartjuk.

A székesfehérvári Vörösmarty Színház Óz, a nagy varázsló című előadása jól pörgő gyermekmusical, amiért a Walt Disney-rajzfilmeken iperedett kisiskolás generáció nyíltan rajongott.

A Ciróka Bábszínház Cérnácska Szabócska, illetve A téli tücsök meséi címmel játszott előadásai bújtatva (mert nyilván elsősorban nem erről szólnak), de mégis kétféle szingli-modellt kínálnak. Mindkét előadást felújításként látja a közönség – az óvodás, kisiskolás korosztály gyorsan kinövi ezeket az éveket –, így ez teljesen releváns válasz egy aligha várt szűkös anyagi helyzet megoldásaként.