Budapesten – az augusztusi operafesztiválig – már jó rég nem ment a mű, amelynek dramaturgiáját a Trubadúréval együtt szokás cikizni. Merthogy az nemigen van neki. A Müpához méltón színvonalas műsorfüzetben Kertész Iván, persze, igazat ír: a cselekmény jól követhető. Csakhogy oly lassú, didaktikus és izgalommentes a Végzet hatalmáé, mint egy monokróm festmény, bár ott az alapszín változása még okozhat szívdobogást.

Egyik nap a Máté-passió altszólóját énekli az amszterdami Concertgebow kamarazenekarával, másnap Vénusz jelmezét ölti magára a milánói Scala Wagner-szopránjaként. Amit Németh Judit tehetségével, rugalmas hangjával és stílusismeretével – azaz szisztematikus munkával – elért, kevesen csinálják utána a világon.

Mihályi Endre "Van-e még kérdés?" című, a fórumon is nagy vitát kiváltó cikkére Ókovács Szilveszter, az Operaház egykori kommunikációs igazgatója nyílt levélben reagált.

MOZART: DIE ZAUBERFLÖTE. Vox Artis 2CD, 2005.

Pavarotti elmúlt hetven, végeláthatatlan turnén lazsálja le gálaestjeit; Domingo a még kimondatlan búcsúzás szűkülő köreit vezényli-rendezi-igazgatja-énekelgeti; Carreras biztonsági kűröket fut baritonfekvésben, és korábbi ázsiójához képest gyanúsan gyakran tűnik fel Budapesten...

Mintha Ajtmatov könyve terülne szét hangjegyekbe a felvételen, amelyet Yo-Yo Ma, a japán sztárcsellista nevével adnak el ugyan, de voltaképp a Silk Road "világzeneegyüttesé".