A kilencvenes évek karácsonyi- és tavaszi szüneteiben mintha aranyszabály lett volna, hogy a Terence Hill-Bud Spencer filmek mellett a Sylvester Stallone-féle Oscart is legalább háromnaponta leadja valamelyik tévécsatorna. Még ha a blőd poénokat kívülről is fújja valaki, az MCC Drama Group színpadi Oscar-változatában biztos nem fog csalódni.

Az Éjfélkor Párizsban című film tanulsága pár mondatban összefoglalható. Egy: fölösleges az örökös elvágyódás, önmagadat úgyis csak a jelenben tudod megtalálni. Kettő: ne zúgj bele olyan lányba, aki nem szeret veled az esőben sétálni. Három: egy már-már idegesítően kiszámítható történetből is kerekedhet élvezetes romkom, ha Woody Allen keze van a dologban.

A holland színház: kígyózó sorok még válság közepén is, fergeteges parti az előadások alatt. Rocking Theatre.

Folytatódik a holland kultúrsokk, avagy lakótársat keresünk. Filmbeillő kalandok.

2011 tavaszát volt szerencsém Hollandiában, Amszterdamban a Vrije (Szabadság) Egyetemen tölteni. Amikor kiértem, és próbáltam összerakni a semmiből a kinti életet, szinte mindenhonnan egy holland mondást kaptam buzdításul: „Moet kunnen.” Vagyis bármi megtörténhet. Ez Amszterdam jelmondata, mely a sokszínűségre és a lehetőség végtelenségére utal, valamint arra, hogy soha, SOHA ne csüggedjünk. Én is így álltam hát mindenhez és figyeltem, mi minden történik. Meg kell állapítanom, hogy a bármi az nem erős túlzás. 5 rövid bejegyzéssel szeretnék kedvet csinálni mindenkinek Hollandiához, kicsit megkarcolni mivel is találkozhat az ember. Ajánlom a bejegyzéseket tanáromnak Sipos Attilának, akinek teljesen igaza van abban, hogy az utazás, a nyitott szemmel utazás, a legjobb tanító.

Megnyitotta kapuit a magyar mini-Hollywood, az etyeki Korda Filmpark látogatóközpontja. A honlapon kulisszák-mögé-bepillantást, interaktív kiállítást és két látványos kültéri díszletet ígérnek (ezt majdnem mind meg is kaptuk). Na és persze láthattuk a saját szemünkkel azt is, mire is költötték az EU-tól nyert 590 milliós támogatást.

A borítón szürke sziluett imbolyog, alakját két súlyos tömb keretezi. Vélhetően férfi alak, aki épp egy útpadkánál ringó pocsolyában nézi saját tükörképét. Precízen komponált fotó ez, ahol a múlt és a jövő nyomasztóan nagy háztömbjei között ott áll valahol a jelen embere, és a vizet kémleli. A múlt és a jövő azonban nem több egy-egy érinthetetlen fekete foltnál, a jelen pedig másodpercenként tovább fodrozódik a pocsolya felületén.

Van az úgy, hogy egy kicsit csúnya az ember foga (ocsmány). Van az úgy, hogy az ember nem túl okos (debil). Van az úgy, hogy az embert nem sokan szeretik (senki). És egyébként ő is utálatos sündisznóként gubózik össze, nem is tehet mást - mert hát ilyen az ő természete. Pintér Béláék keserű komédiájában Rózsika, alias Szutyok az árvaháztól a falusi biopékségen keresztül sodródik a zsidócigányozásig. Lehet-e Rózsikának (szebb) jövője?