Nehezemre esik letenni azt az új kötetet, amely Kroó Györgynek az Élet és Irodalomban 1964 és 1996 között megjelent írásait tartalmazza. Pedig először kételyek közt vettem kezembe azt.

Némi csalódottsággal távoztam a Művészetek Palotájából, a Steve Reich 75. születésnapja alkalmából rendezett koncertről. Először is azért, mert az amerikai zeneszerző – a többszöri beharangozás ellenére – nem jelent meg a hangversenyen.

Földes Imre zenetörténész 2010. november 18-án vehette át életműve elismeréseként a Moholy-Nagy-díjat. Ebből az alkalomból kérdeztük őt zenetörténet-tanításról, zenei ismeretterjesztésről és a kortárs zene mai helyzetéről.

A Strasbourgi Ütőegyüttes hangversenyével ért véget az idei Korunk Zenéje, s kezdődött a Budapesti Őszi Fesztivál. Érdemes volt összefognia a két fesztiválnak a strasbourgiak meghívására, ők ugyanis már több évtizede a világ egyik vezető ütőegyüttese.

Szomorú tény – bár sajnos nagyon is jellemző –, hogy a múlt pénteken megrendezett Lajtha-esten még a Bartók Emlékház nagynak igazán nem nevezhető hangversenyterme is kongott az ürességtől. Mindössze tizenvalahány érdeklődő ült a nézőtéren, akik közül jó páran – mint magam is – szakmabeliként, mondhatni: hivatalból jöttek el, hogy az Auer Vonósnégyes előadásában két Lajtha-kvartettet hallgassanak meg.

Finoman szólva, nem volt könnyű dolga annak a nyolc ifjú karmesternek, akik az idén lehetőséget kaptak, hogy fellépjenek a szombathelyi Bartók Fesztivál záróhangversenyén. Peskó Zoltán tíznapos karmesterkurzusának anyaga ugyanis három rendkívül komplex partitúra volt: Bartók Csodálatos mandarinja, Stravinsky Tavaszi áldozata és négy rövid Kurtág-tétel az Üzenetek és az Új üzenetek című ciklusokból.

A szombathelyi Bartók Szeminárium és Fesztivál középpontjában az idén – a névadó művészetén kívül – a Távol-Kelet zenéje állt.

"Új Magyar Zene-Egyesület néven a fiatal magyar zenész-nemzedék színének-javának szövetkezése jött létre, mely, ha akkora sikerrel és szerencsével jár majd, mint amilyen lelkes komolysággal vette kezdetét, hivatva lesz zenei életünket minden megnyilvánulásában gyökerestől átalakítani" – jósolta 1911. április 15-i számában a Zeneközlöny. A fiatal Bartók, Kodály és Weiner Leó által alapított egyesület azonban nem teljesíthette fontos küldetését – mindössze egyetlen évadot ért meg.