Másfél hónapja, előző salzburgi operabeszámolóm végén arra biztattam a kedves Olvasót: ha módja van rá, feltétlenül nézze meg a Landestheaterben Mozart Az álruhás kertészlány című operáját. Ha valaki ezen felbuzdulva netán a salzburgi Don Giovanni megtekintését is tervezgeti, őt inkább lebeszélném róla.

Pierre Boulez a napokban ünnepelte 81. születésnapját. Még tavaly, a kerek évfordulóra jelenttette meg a Warner lemezcég azt a dupla CD-t, amelyen a francia zeneszerző reprezentatív vokális–zenekari művei hallhatók, saját vezényletével.

Nem hiszem, hogy bárkit meglep, ha azt írom, Salzburgban idén különösen is minden Mozart körül forog.

„Ne várj se ars poeticát, se receptet. Az egyik túl magasztos, a másik túl cinikus” – figyelmeztette Szőllősy András egy interjú során kérdezőjét. A zeneszerzőről, aki néhány hete ünnepelte 85. születésnapját, a Holnap Kiadó „A magyar zeneszerzés mesterei” sorozatában jelent meg egy könyv Kárpáti János szerkesztésében.

Nem éppen könnyed, karácsonyi muzsikát – jelentős, súlyos alkotásokat tűztek műsorukra december 22-én a Nemzeti Filharmonikusok. Az UNICEF javára rendezett jótékonysági hangversenyen Richard Strauss Metamorfózisai és Beethoven III. szimfóniája között Bartók II. zongoraversenye szólalt meg.

Nagyszerű ötletnek tartom, hogy Charpentier Actéon, illetve Purcell Dido és Aeneas című operája egy este került színre, hiszen a két mű több tekintetben is igen közel áll egymáshoz.

Hogy jön egy zeneszerző ahhoz, hogy nagymiséjéből kihagyja az „Et in unum Dominum Jesum Christum, Filium Dei unigenitum” (Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában) szöveget? És hogy illesztheti a megtestesülés titkáról szóló textushoz („Et incarnatus”) egy eredetileg a jó feleség örömeit zengő profán kánon zenéjét?

Lehet, hogy túl sok volt Budapest közönségének az idei Őszi Fesztivál káprázatosan gazdag programja: az eseménysorozat utolsó napján mindenesetre fél ház előtt volt kénytelen játszani a világ egyik legjobb kortárszenei együttese, az Ensemble Modern. Pedig nem csak miattuk, hanem az elhangzott művek miatt is érdemes volt elmenni a Művészetek Palotája Fesztivál Színházába. Két kiemelkedő mai szerző, Helmut Lachenmann és Nicolaus A. Huber zenéjét hallhattuk.