Hetvenöt százalékos volt a korabeli hangszereken játszó Quatuor Mosaiques részvétele a fertődi Haydn-fesztiválon – az együttes csellistája, Christophe Coin ugyanis hirtelen megbetegedett. Szerencsére mégsem kellett triókkal beérnünk augusztus 31-én este: Othmar Müller, az Artis vonósnégyes tagja ugrott át Bécsből, hogy megmentse a koncertet. Így erre az estére egy száz százalékig osztrák Mosaiques állt össze.

Egy nappal a Quatuor Mosaiques koncertje után, szeptember 1-jén egy talán még híresebb historikus vonósnégyes-társaság, a Kuijken kvartett látogatott a fertődi Esterházy-kastélyba. Stílszerűen ott kezdték a hangversenyt, ahol a Mosaiques kvartett befejezte: Haydn op. 20-as D-dúr vonósnégyesével.

A Pannonhalmi Művészeti Fesztivált az idei nyár utolsó hétvégéjén, augusztus 26. és 28. között rendezik meg. A rendezvénysorozat alcíme – Arcus temporum, vagyis „Időívek” – a szervezők legfontosabb célkitűzését mutatja: „összekötni az idő távoli pontjait, párbeszédre bírni őket a mi korunkkal. Mert a múltnak csak akkor van értelme számunkra, ha a jelen megértését szolgálja.”

Az idén huszonegyedik alkalommal megrendezett Nemzetközi Bartók Fesztivál második napján Perényi Miklós és Várjon Dénes lépett fel a szombathelyi Bartók teremben. A rendkívül igényesen összeállított műsor első felében szóló gordonkaművek szerepeltek, majd a szünet után két cselló–zongora szonáta hangzott el.

Az idén a Művészetek Palotájában „vendégeskedő” Földvári Napok péntek esti hangversenyén Peskó Zoltán vezényelte a Nemzeti Filharmonikus Zenekart. A legnagyobb érdeklődés minden bizonnyal Kurtág György új művének, a hegedűre, brácsára és zenekarra írt … concertanté…-nak magyarországi premierjét előzte meg. A magánszólamokat a 2003-as ősbemutató szólistái, egyben a darab címzettjei, Hiromi Kikuchi és Ken Hakii játszották.

A 16. Budapesti Bach-hét záróhangversenyére vasárnap este került sor a zsúfolásig megtelt Deák téri evangélikus templomban. A koncerten Bach három kantátája hangzott el. A 91., 92. és 93. számot viselő alkotások csak a műjegyzékben követik egymást közvetlenül, valójában különböző ünnepekre készültek: a BWV 91 1724 karácsonyának első napjára, a BWV 92 1728 hetvenedvasárnapjára, a BWV 93 pedig szintén 1724-ben, a Szentháromság ünnepe utáni 5. vasárnapra íródott.

Főtéma, melléktéma, zárótéma, kidolgozás, visszatérés, kóda – ezt tanuljuk már a zeneiskolában, és rendszerint később sem térünk el a jól bevált kifejezésektől, ha 18., 19. vagy 20. századi műveket elemzünk. A zenetanulmányaink kezdete óta mélyen belénk ivódott formaszkémák azonban – a hozzájuk tartozó terminológiával együtt – olykor éppen a mélyebb zenei megértés gátjává válnak.

Különösnek tűnhetne, ha éppen e lap hasábjain akarnám kétségbe vonni a hangfelvételek fontosságát. Mivel azonban Sergiu Celibidache lemezéről írok, a felvetés mégis jogosnak tetszik. A román származású karmesterről köztudott ugyanis, hogy nem készített felvételeket.