A „Muzsika a kertben” című hangversenysorozat első estjén nem fogadott kegyeibe minket az időjárás. Ahogy felcsendültek az első hangok, elkezdett dörögni az ég, és már az első műsorszám közben el is eredt az eső. Az Aircorde Trio tagjai (talán provokációképp?) még eljátszották a Négy évszakból a Tél második tételét, de ez sem segített: az Óbudai Társaskör közönsége a szépen gondozott kertből a hangversenyterembe szorult vissza.

Már vagy egy hete tárolom lemezjátszómban a Warner Classics nemrég megjelent CD-jét, amelyen Edvard Grieg és Jean Sibelius zenekar-kíséretes dalai hallhatók. Többször végighallgattam egyvégtében és részleteiben is a lemezt – ez épp nem volt kellemetlen. Mégis: egészében véve mégsem sikerült megkedvelnem a felvételt. Miért?

Remélem, megbocsátja nekem az Olvasó, ha egy személyes megjegyzéssel kezdem a beszámolót. Vannak az ember életében ugyanis olyan intézmények, események, amelyek – így vagy úgy – kihatnak egész későbbi gondolkodásmódjára és szakmai életére.

A jó kritikus szereti írását lehetőleg egy gondolatra, egy vezérmotívumra felfűzni, ezért akár már napokkal a koncert előtt azon töpreng, mi az a vezérlő elv, ami egymás mellé rendezi a műsoron szereplő darabokat. Életrajzi adatok után kutat, esetleg a művek közös ihlető forrását keresi, titkos belső összefüggéseket sejt… – Bevallom, nem sikerült ilyesféle vezérlő elvet találnom Dorota Anderszewska és Piotr Anderszewski június 3-i kamaraestjének műsorában.

Ha egy szóban kellene jellemeznem a nemrég megjelent CD-t, azt mondanám: sokszínű. Pedig egyáltalán nem vegyes műsorú lemezről van szó: egy zeneszerző egy hangszerre írt műveit egy előadóművész játssza. Konkrétan: Sosztakovics zongoraműveit Vladimir Ashkenazy.

Ezt a címet viseli az Auer Vonósnégyes négy koncertből álló sorozata, melynek utolsó hangversenyét május 10-én hallhatta az Óbudai Társaskör közönsége. Már a címadásból is kitűnik, hogy nem hagyományos koncertekről van szó: a négy fiatal muzsikushoz ötödikként Batta András zenetörténész csatlakozik, aki a hangversenyen elhangzó műről és annak hátteréről beszél. Ismeretterjesztő koncertről van tehát szó, azonban nehogy egy népszerűsítő, könnyed ifjúsági szeánszra gondoljunk: a „Vonósnégyes ötösben” nem ilyen rendezvény.

Igazán nem panaszkodhatunk arra, hogy elkerülik hazánkat a világ nagy vonósnégyesei. Tavaly járt nálunk többek közt az Amadeus és a Borodin kvartett, legutóbb pedig – alig egy hónappal a Hagen Quartett csodálatos koncertje után – a Tokyo Vonósnégyes lépett fel a Zeneakadémián. Érdekes egybeesés, hogy a Tokyo Quartet műsorán szereplő Debussy-vonósnégyes egyik tételét Hagenék műsoruk végén, ráadásként már játszották.

Már megszokhattuk, hogy a Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangversenyeit általában nagyon tudatos és átgondolt műsorszerkesztés jellemzi. Az április 14-i koncert „színorosz” műsort kínált a Zeneakadémiát megtöltő közönségnek, ráadásul az elhangzott művek keletkezési ideje sem esik egymástól távol. Rimszkij-Korszakov Nagy orosz húsvét című nyitánya 1887-88-ban, Rahmanyinov II. szimfóniája 1907-ben, Prokofjev II. hegedűversenye 1935-ben készült. Mégis, mindhárom mű (és mindhárom zeneszerző) egészen másképp orosz.