A barokk opera színpadra állításának problematikája lenne fókuszpontban, amihez ugyan nem várok ötleteket, de gondolatébresztőnek jó lesz. Barokk opera alatt most a romantika előtti színpadi zenés formákat értem így az opera mellett, a zenés betétes prozodikus operettelődök és a klasszicizmus formái is helyet kapnak.

2011. július 6. szerda - Budafok, Klauzál Ház

A preromantikus olasz stílusú opera (valójában ez az egyházi zenére is áll) három korszaka gyakorolt rám földcsuszamlás szerű hatást.

Egy adósságomat szeretném törleszteni. Kampányoltam már kedvenc szerzőimért, helyükre tettem néhány negált komponistát is legutóbb, Vivaldi különös életműve azonban még nem volt fókuszpontban.

Vannak a zenében bizonyos időszakok egyes országok esetében, amikor az amúgy zenei nagyhatalomnak számító régió külföldi szerzők importjára szorul, saját komponistái megfogyatkoznak. Német földön a reneszánsz, a kora- és középbarokk, Itáliában a reneszánsz és a klasszicizmus, Angliában a késő barokk, a klasszicizmus és a romantika, francia földön a nagybarokk és a klasszicizmus idején jöttek létre intellektuális vákuumok. Ezek léte majdnem olyan érdekes, mint a virágkorok kialakulása.

Ahhoz, hogy helyesen lássuk, kontextusba kell helyeznünk. Kétségtelenül Lully a zenetörténet legnagyobb befolyással bíró személyisége. Hatása páratlan és művészi párhuzama is alig van. Egyetlen hasonló jelenség az arisztotelészi "hármas egység". Talán nem véletlen, hogy utóbbi lemerevedése is Lully munkálkodása idején (Boileau, 1674) történt.

Időpont: 2011. június 21. 20:00 Helyszín: Evangélikus templom, Sopron