Figyelmem egy tavalyi előadás apropóján Händel Athália című oratóriumára terelődött, mellyel kapcsolatban Ruth Smith hosszas fejtegetésbe bocsátkozik Jakab-párti konspirációt sejtve. Ezt önmagában is erőltetettnek tartottam, de végül a több sebből vérző fejtegetést olvasgatva arra kényszerültem, hogy összetákoljak egy alternatív verziót. Nem gondolnám, hogy elsősorban politika, hanem inkább művészi koncepció állhatott az oratóriumok felbukkanása és témaválasztása mögött.

Az első angol operai jellegű mű egyértelműen Locke Cupid and Death című műve (1653-ból). Ez fennmaradt és jóval fejlettebb egy masque-nál. Gyűjteményemben meg is található.

A barokk opera mint jelzős szerkezet önmagában oximoron. A barokk ugyanis az ellenreformáció művészete, míg - az egyház által már évszázadokkal korábban felismerten - az érzelmeket csigázó muzsika, megzabolázandó praktika. Vagyis, ha a barokk az ellenreformáció terméke, és az operát nem támogatta az egyház, valódi ellenreformációs opera nem is jöhetett létre. És nem is jött létre.