A Nemzeti Táncszínház az évad második felében az utóbbi hónapok legsikeresebb bemutatóit tartja műsoron a Művészetek Palotájában. A választék igen hívogató: kortárs és néptáncprodukciók, valamint a klasszikus balettet is felvonultató koreográfiák közül csemegézhetünk. A megjelenített témák sora nem kevésbé változatos, a névsor pedig kétségkívül a hazai élvonalat jelzi: Frenák Pál, Bozsik Yvette, Zsuráfszky Zoltán, Juhász Zsolt és Román Sándor darabjai tavasszal is láthatók a Fesztivál Színházban.

Az alkotók egy olyan Diótörőt álmodtak színpadra, ami igazán a mai gyerekeknek szól. A történet mai környezetben játszódik a zene, koreográfia, díszletek és jelmezek szempontjából is, így világosan elválik a közönség számára a mesevilág a valóságostól.

A Labirintus sokféle gondolatot ébreszt, teret enged a szabad asszociációknak. A források és a hivatkozások felismerhetőek benne annak ellenére is, hogy a zene kortárs, a tánc pedig nem pusztán tradicionális folklór, hanem a témának alárendelve más stílusokkal is bővült.

"Költészet, festészet és tánc. Uraim, mindez nem más, mint a gyönyörű természet pontos mása – vagy legalábbis annak kellene lennie." Így fogalmazott Jean-Georges Noverre az 1760-ban megjelent Levelek a táncról című munkájában a mozdulatművészetről. Noverre százötven koreográfiájának egyike sem maradt meg az utókor számára, de a balettművészetre gyakorolt hatása mind a mai napig vitathatatlan. Ezért 1982 óta a "balett nagyapjának" születésnapján, április 29-én ünnepljük a Tánc Világnapját.

Ismét a Fesztivál Színházban látható Markó Iván fiatal táncosokból álló társulata, a Magyar Fesztivál Balett új estje, amelyen két koreográfiájukat, az Angyalok üzenetét és a most elkészült Seherezádé című darabot mutatják be. Az új előadáshoz kiválasztott zenei felvétel, Rimszkij-Korszakov művének elképesztő ereje, dinamikája és szenvedélye lenyűgözte az alkotókat. "Hihetetlenül mai, hihetetlenül örökkévaló" – mondja Markó Iván a Valerij Gergijev vezényelte zenekar munkájáról.

A több mint két éve bemutatott előadást a premier óta folyamatosan nagy érdeklődés övezi: a mai zsidó-palesztin ellentétre hangolt Rómeó és Júlia-interpretáció Markó Iván átszellemült látomása, amely bebizonyítja, hogy a mindenki által jól ismert történet még mindig tartogat olyan értelmezéseket, amik miatt érdemes újra és újra végigélni a világ leghíresebb szerelmespárjának tragédiáját. Főképp azért, mert ebben az előadásban a szomorú véget jótékonyan elfeledteti velünk egy halvány, de lelkesítő reménysugár.