Pozitív egész szám. Háromjegyű, öttel osztható. Első két számjegye felcserélve a bachi számmisztikában oly jelentős 14-et adja ki, amit úgy is megkaphatunk, ha a zeneszerző vezetéknevének betűit az ABC-ben elfoglalt sorszámuk alapján összeadjuk. Vagy talán az együttesnek ennyi tagja lenne? Esetleg az életkorukkal függ valahogy össze?

Először csak egy-két bíbor sálas, fekete ruhás lány lézengett a Zeneakadémia Nagytermének színpadán május 9-én, vasárnap este 19:30 körül, majd egyre többen és többen lettek. Lassan megérkeztek az erősebbik nem képviselői is, jóval kevesebben, de azért elég szép számban. Még pár perc, s a színpadot betöltötték a Fővárosi Fiatalok Egyesített Kórusának tagjai; körülbelül százötven ember! Annyian voltak, hogy még a fafúvósok feje fölé is jutott egy pár fekete kottatartó dosszié.

Rég nevettem annyit, mint április 28-án, szerdán este a Millenáris Teátrumban. Donizetti Ritája és Tom Johnson Négyhangú operája külön-külön is sok derűs percet szerzett volna, így egy estébe sűrítve azonban a két darab tartós rekeszizomláz előidézője lett.

Budapest-Párizs: repülővel két óra. Aztán gyorsvasútra szállunk s rövidesen megérkezünk Senlisba, Franciaország bölcsőjébe. Hacsak nem Angyalföldről indulunk, a II. világháború Ukrajnája felől és egy kőbánya büntető-munkatáborán keresztül közelítjük. Akkor 35 év kell hozzá.

Templomkülső: román stílusú béletes kapuzat, magas homlokzat. Madarak. Templombelső: csend, végtelen tér, keresztboltozat, a szerkezetet kiemelő szobrok, Krisztus, és Keresztelő János. Pislákoló gyertyák sora. Mellettük mikrofonok. A legmegfelelőbb hely arra, hogy az ember elmerüljön az áhítatban, elmerüljön Bachban. Így gondolhatta ezt Misztyiszlav Rosztropovics is, aki 1991-ben a franciaországi Sainte Madeleine Bazilikában vette fel Johann Sebastian Bach hat csellószvitjét.

A Hilliard Ensemble-t nem kell bemutatni: egyike a világ legkiemelkedőbb vokális együtteseinek. Tagjai különösen a régi- és a kortárs zene népszerűsítéséért tettek sokat. 1994-ben zeneszerző versenyt írtak ki, a nyertes alkotásokat felvették hangversenyműsoraikba, albumukon is szerepeltették. A régi zene nagy eseményeit is számon tartják: például Ockeghem halálának ötszázadik évfordulóját koncertsorozattal ünnepelték.

A Mátyás-templomban játszott március 27-én este a Danubia Ifjúsági Szimfonikus Zenekar. Műsorukon a nagyböjti időszakhoz kapcsolódóan két mű szerepelt: Rimszkij-Korszakov Nagy orosz húsvét című nyitánya és Janáček Glagolita miséje. A címe alapján mindkét darab szakrálisnak tűnik. S közben egyik sem igazán az; legalábbis nem „használati zenék”, nemigen lehetne őket elképzelni egy istentisztelet részeként. Ami persze nem meglepő, hiszen a szerzők programja sem a szertartás szolgálata volt.

Egyes darabok kedvesebbek számunkra ketteseknél. Ezeket a műveket önmagukért szeretjük, esetleg játszottuk, valami kellemes emlék kapcsolódik hozzájuk vagy egy olyan felvételünk van belőle otthon, amit etalonnak tartunk. Azt hiszem, ilyenkor is érdemes kísérletezni; meghallgatni más előadókkal, más helyen, más körülmények között. Csak nyitott füllel és szívvel kell az előadásra figyelnünk, félretenni a darab iránt érzett szenvedélyes szeretet szülte pozitív előítéleteinket.