A velencei mór, szecessziós stílusú Uránia Mozi fülledt egzotikumával és kecses bájával olyan, mint egy bársonnyal bélelt ékszerládika tele keleti ékszerekkel, smaragddal, gyémánttal, zafírral. Szombaton este, a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok hangversenyén pedig csillogó kis zenélő dobozzá alakult át.

A hallgatóságot elnézve igencsak kiemelkedő társasági esemény. Fenségesen elegáns helyszín, márványkorlát, bársonyszőnyeg. Jó szerzők, ismert darabok. A színpadon pedig a közönség egyik kedvence: Rico Saccani.

Amíg a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának zongoratanárai Beethoven összes zongoraszonátájának előadására készülnek Janus Pannonius szülővárosában, addig Schiff András Budapesten teszi ugyanezt. November 21-én, vasárnap az opus 10-es sorozatot és a Patetikus Szonátát játszotta a Zeneakadémia Nagytermében.

A stilizált koncerttangó el sem képzelhető a harmonika édes-bús hangja nélkül. Érthető is, hogy a tangóharmonikáról, helyesebben bandoneonról ma reflexszerűen az argentin tangó és Astor Piazzolla (1921-1992) neve jut az eszünkbe.

Rahmanyinov III. Zongoraversenyében rengeteg hang van. De nem csak ezért nem tartozik a hazai koncertélet gyakran hallható művei közé. A lírai gyengédségű, bájosan népies és sodróan szenvedélyes zenei anyagok kontrasztba állítása, az érzelmek széles skálájának színes megjelenítése, a helyes arányok megtalálása nagy feladatot jelent elsősorban a szólista, de a zenekar számára is ebben a tartalmas, hosszú és teljes koncentrációt igénylő darabban.

„Számomra a muzsikálás soha nem válik rutinná. Az a legrosszabb, ami egy zenésszel történhet. Ha Mozart Klarinétversenyére gondolok – hányszor is játszottam már…? És mégis: mindig más, valahányszor csak a színpadra lépek. Különböző termek, más és más hallgatóság, eltérő zenekarok – és máris adott a lehetőség, hogy minden pillanatban valami új szülessen” – nyilatkozza Sabine Meyer a Classix Magazinnak adott interjújában.

Tételezzük fel, hogy vacsorázni hív bennünket egy kedves ismerősünk. Grillezett csirkemellet ígér görög salátával, édességként pedig tiramisut. Ehhez képest a szárnyast paprikás csirkének készíti el, mellé pedig nem csak salátát, hanem rizst is kínál. Majd a végén a desszertet sajt és kávé formájában szolgálja fel, de tejszínhabot csak akkor tesz rá, ha szépen megkérjük. Ez a menü sem hangzik rosszul. Szegény gyomrunk mégis nehezen áll át, főleg, ha napok óta erre az estére vártunk.

Nem ez volt az első eset, hogy a Muzsikás műzenét játszó együttessel lépett együtt színpadra. Tavaly februárban a Bartók Vonósnégyessel adott közös koncertet, nyár végén pedig a Hősök terén hallhattuk őket a Danubia Szimfonikus Zenekarral. Október 11-én a Zeneakadémián szerepeltek ismét együtt.