Hullámos barna haj, rokonszenves, derűs arc, hófehér karok: Anneleen Lenaerts nem feltűnőbb jelenség, mint bármely más 17 éves kortársa, legyen akár belga, akár magyar. A belőle áradó harmónia azonban mégis megfogja az embert. Ez az, ami miatt Anneleen akkor is mosolyt csal az ember arcára, amikor ő a Gödöllői Királyi Kastély folyosóján beszélget a tanárával, vagy a gratulációkat fogadja.

Dolinszky Miklós: Időrengés „Nézd meg például azt a dracénapálmát ott a hátad mögött. Állítólag nem érez semmit, mert ha az egyik ágát levágom, nem csap oda. Barbár szemlélet. Ha megengedem magamnak a luxust, hogy belefeledkezem egy ilyen dracénának a világába, olyan megdöbbentő tapasztalatokra tehetek szert, ami nagy bajokat okozhat a világszemléletemben.” (Dukay Barnabás)

Egy elképesztő együttes és egy szertelen szólista találkozásának lehettünk tanúi szeptember 26-án, vasárnap este a Zeneakadémia Nagytermében. A Cseh Filharmonikus Zenekar megbízhatósága, pontossága, komolysága és magas színvonala mellett különösen feltűntek azok az extrém dolgok, amelyekkel Misha Maisky kápráztatta el a szemünket és a fülünket.

Szatmárnémetiben kollégium épül Makovecz Imre tervei alapján. A Rákóczi-év jegyében készülő épület nem csak az iskola, hanem a kulturális központ és a találkozási hely szerepét is hivatott betölteni a környék egyre szórványosabb magyarsága körében. A vállalkozás támogatására a Szent László Alapítvány jótékonysági hangversenyt rendezett 2004. szeptember 24-én este a Zeneakadémián. Az esemény fővédnöke Orbán Viktor, a műsor gondozói pedig Batta András és Kürthy András voltak. Az utolsó darab után Tőkés László püspök köszönte meg – a koncertrutinnal nem egészen egyező, mégis megható módon – a résztvevők, szervezők önfeláldozását.

Jaj, teljesen elérzékenyültem, hogy meghívott ma estére vacsorázni az Ön kis szerájába, kedves uram! És külön figyelmességként értékelem, hogy valami török nemzeti ételt ígért nekem. Valóban Ön fogja elkészíteni, úgy, ahogy otthon tanulta? Nahát! Ez aztán totál izgi!

Néztem a Zeneakadémia Nagytermének színpadát a Popper Dávid Nemzetközi Gordonkaverseny díjkiosztó gálaestjén, és egy kicsit úgy éreztem magam, mintha éppen az évnyitón ücsörögnék: középen a nemzetközi zsűri, jobbra tőlük a magyar zenei élet néhány prominens személyisége. A pódium bal oldalán, az aranydiplomások helyén pedig két lány és öt fiú, mérsékelten elegánsan: Solene Kermarrec, Elizaveta Souchtcsenko, Várdai István, Sergey Antonov, Mérei Tamás, ifj. Mező László és Ölveti Mátyás. Mint négy magyar diák és három külföldi vendéghallgató… A nézőtéren pedig számos érdeklődő: rokonok, barátok és növendékek.

Avagy kölcsönadnád-e a gitárodat Holló Aurélnak? Nem sikerült megbarátkoznom a gondolattal, hogy az Amadinda Ütőegyüttes éppen a Dohány utcai zsinagógában ad koncertet a Zsidó Nyári Fesztiválon. Sem a hangverseny előtt, sem közben, sem pedig utána. Számomra egy templomhoz leginkább egyházzenei vagy a témához legalább érintőlegesen kapcsolódó muzsika illik. Például a Zsidó Nyári Fesztiválon Haydn Teremtés c. oratóriuma vagy a záróesemény, a Jeruzsálemi Kántor Kórus előadása. Az Amadinda zenéje még véletlenül sem nevezhető ilyennek.

Szent Efrémet az ortodox és a katolikus egyház egyaránt sajátjaként tiszteli; ő az egyetlen szír nyelvű szent, akit a katolikus egyház egyháztanítói méltóságra emelt 1920-ban. A szír irodalom egyik legjelentősebb alakja. Mindenekelőtt Szentírás-kutatással, magyarázattal és az igaz hit terjesztésével foglalkozott a IV. századi Niszibiszben és Edesszában. A tudós férfit saját korában a „Szírek Napja” és a „Szentlélek hárfája” nevekkel illették. Dallamos költeményeit, kórusait az általa vezetett leánykar adta elő vasárnaponként az edesszai templomban – a hívek legnagyobb örömére.