Bayreuth azért tökéletes a maga nemében, mert egy komponista saját magának építtette. Nincs több olyan operaház a világon, amely egyetlen szerző műveire lenne szabva.

Így kondul angolul a harang, vagy csenget a vekker; milyen talányos, hogy magyarul épp ellenkezőleg: ez a szó álomba ringat… Pedig hát valójában németül van, és a "gyűrű"-ről beszélünk most, hiszen zenerajongó számára nem fedhet mást e négy betű, mint négyestés operát, minden idők legnagyobb zenei vállalkozását. Der Ring des Nibelungen – A nibelung gyűrűje, így a pontos cím, csak aztán a köznyelvben Ringgé szelídült.

MOZART: DON GIOVANNI - Wiener Philharmoniker, Wilhelm Furtwängler Siepi, Schwarzkopf, Grümmer, Edelmann, Dermota; EMI Classics, 2005.

HAYDN, RAVEL, BRUCKNER. Bécsi Filharmonikusok, Wilhelm Furtwängler Golden Melodram, 2005. "Korábban nem publikált dokumentum!" - hirdeti a Golden Melodram a Feledhetetlen koncertek sorozatában most megjelent lemezének címlapján, ami - Furtwängler-felvételről lévén szó - bizonyára hatásos kereskedelmi fogás. Az igazság azonban az, hogy szó sincs tényleges újdonságról.

Wolfgang Wagner, a 85 éves Wagner unoka több mint fél évszázada irányítja a Bayreuthi Ünnepi Játékokat.

A Parsifal éve Bayreuthban BAYREUTH, 1882: A fiúk kinyitják a szekrényt. Parsifal kiveszi a Grált, letérdel és némán imádkozva szemléli. A Grál lassan szétárasztja fényét. "Üdvösség csodája! Megváltó megváltása!" - éneklik mind. A kupolából egy fehér galamb ereszkedik alá. Kundry a szemét Parsifalra függesztve lassan a földre rogy - meghal. Amfortas és Gurnemanz térdelve hódol Parsifalnak, ki a Grált áldón felmutatja az imádattal leboruló lovagoknak. Függöny - így ért véget Wagner utolsó nagy műve: az általa "fennkölt, ünnepi játéknak" nevezett Parsifal.