Az a tapasztalatom, hogy az álommal mint témával vagy motívummal nagyon könnyű visszaélni. Hiszen ha „csak” álom, akkor abban bármi megtörténhet, nem lehet számon kérni rendet, logikát, koherenciát, hiszen az álom irracionális, virtuális valóság, amely felmenthet a tiszta gondolkodás alól. Szabó Réka legfrissebb darabjában az álomtematika egyáltalán nem hoz lila, szürreális, érthetetlen helyzeteket. A jelentést egyértelműen verbalizálni nem lehet, de élvezni és (mégis!) érteni igen.

Amikor - még az elmúlt évezredben - a Műhely Alapítvány az első Inspirációt kezdeményezte, a koncepció az volt, hogy pályázati alapon kerüljenek be az estre azok a fiatal, színpadra még nem sokszor jutott koreográfusok, alkotók, akik valamilyen újító, kísérletező szándékkal lépnek fel.

Szabó Réka társulatának, a Tünet Együttesnek február 14-én lesz a következő bemutatója a Trafóban. Az általában intim közelséget biztosító terekben játszó társulat tehát kilép egy nagy színházi térbe, ám nem ez lesz az egyedüli újdonsága előadásuknak, a Nincs ott semmi – avagy alszanak-e nappal az álmok című produkciónak.

A Bozsik Yvette Társulat 10. születésnapján nem új bemutató szerepelt műsoron, hanem egy jóval korábbi produkciójukat újították fel. Az Egy faun délutánja megtévesztő cím is lehetne, hiszen nyilván mindenki Debussy darabjára gondol, ám az előadás zenei, képi és történésbeli faunája és flórája gazdagabb annál, hogy csak egy műre épüljön.

Még nincs egészen harminc éve, hogy Kanadában létrehozta Édouard Lock a kortárs tánc egyik leghíresebb és legprovokatívabbnak számító társulatát, a La la la Human Steps-et, és hipp-hopp, máris itt vannak Magyarországon! De mielőtt nagyon fanyalgó és gonosz lennék, inkább az előadásról írok, amely a társulat híréhez méltóan a professzionalizmus legmagasabb szintjét ütötte meg, de feltételezem, hogy megosztotta a közönséget, bár az első előadás után egyértelműnek tűnt a tetszésnyilvánítás.

Frenák Pál igen impulzív személyiség. Ezt nemcsak darabjainak intenzitása mutatja, hanem az az energia is, amivel évről évre újabb és újabb darabokat alkot, amivel világszínvonalú társulatát működteti és utaztatja. Emellett úgy tűnik, felvállalja azt az összes kortárs alkotót érintő ügyet, hogy legyen Magyarországon önálló tánctörvény, amely a műfaj néha szinte ellehetetlenített helyzetén hatalmasat lendítene.

Ha forradalom talán nem is fog kitörni november elején a Művészetek Palotájában, az azért valószínű, hogy heves és radikális reakciókat fog kiváltani az a három este, amikor a Magyarországon még sosem járt, híres-hírhedt kanadai társulat, a La La La Human Steps színpadra lép.

Az évad első nagy izgalma az Artus – Goda Gábor Társulata és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója, ami rögtön két bemutatót is jelent. A két előadás majdnem teljesen ugyanaz, csak éppen a Farkasok társasága tizenhat éven felülieknek szól, a másik, a Piroska és a farkasok pedig gyerekelőadás. A nagyszabású vállalkozás rendező-koreográfusával, Goda Gáborral egy hónappal a premier előtt találkoztunk. Beszélgetésünket hívószavakra építettük.