"Iszonyodom a dalaimtól. A ’hízelgő’ megjelölés, miszerint dal-komponista volnék, lelkem mélyéig lesújt. Mi másként értelmezhető ez, mint szégyenemként (…), hogy csak egy miniatűr műfaj felett van uralmam?"

„Alig énekelt el a kar néhány taktust, amikor Mozart döbbenten felkapta fejét; újabb néhány ütemmel később fennhangon kérdezte: „Mi ez?” És immár mintha egész lelke a fülébe költözött volna. Amikor véget ért az ének, örömében felkiáltott: „No, ebből aztán tanulhatunk!”

Elegáns családi „ki mit tud” részesei lehettünk március 21-én a Katona József Színházban. A rokonok életkora között meglehetősen nagy volt a korkülönbség – a legidősebb és a legfiatalabb között mintegy háromszáztizenöt év. Egy „barokk” felmenő tetszetős kompozíciókkal jelentkezett, két tizennyolcadik századi ős pedig jó nevű házi zeneszerzője révén képviseltette magát. A gasztronómiai szekció „rostélyos avagy torta?”-vitájából utóbbi került ki győztesen, s ebből a közönség kóstolót is kapott a szünetben.

A koncertprogramok felett mindörökkön örökké uralkodó nyitány–versenymű–szimfónia szentháromság szláv színekben pompázott a Nemzeti Filharmonikusok február végi hangversenyén. A Berkes Kálmán gondjaira bízott zenekar Glinka Ruszlán és Ludmilla nyitányát, Patricia Kopatchinskaja közreműködésével Stravinsky Hegedűversenyét, valamint Dvořák Új világ szimfóniáját játszotta a Nemzeti Hangversenyteremben.

Azok számára, akik a magyar zenei közéletet nem rózsaszín szemüvegen át nézik, régóta világos, hogy a „Kodály országa”-reklám mögött milyen kevés maradt mára a valódi tartalom. Nincs ez másként a hazai kórusmozgalommal sem. Ám miközben szenvedélyes és kétségbeesett nyílt levelek, konferenciabeszédek születnek a pusztulás megállítása érdekében, a fiatal karvezető- és énekes generáció tagjai sorra alakítják a kis létszámmal és nagy műgonddal dolgozó, színvonalas énekegyütteseket.

Ha egy zenei lexikonba „megalomán kor” vagy „megalomán komponista” munkacímen kellene szócikket írni, emlékeink közül minden bizonnyal késő romantikus muzsika hömpölyögne elő: Wagner grandiózus operái, Mahler mamut-szimfóniái. Náluk két-háromszáz évvel fiatalabb mesterek is kísérleteztek azonban már azzal, hogy a hangok minősége mellett azok mennyiségével is lebilincseljék a hallgatóságot.

Idén ezernégyszáz éve hunyt el az az első Gergely pápa, akinek emlékét a nevére utaló „gregorián” szó is őrzi. S bár régen bebizonyosodott, hogy a gregorián dallamok szerzői joga nem illeti meg őt, mégis eleven a régi kép, amelyen írnokainak diktálja a szentlélek galambja által fülébe súgott dallamokat. A Szent Gergely pápa-emlékév alkalmából a Magyar Gregorián Társaság Gyöngyösi Leventét kérte fel, hogy komponáljon misét e hatalmas dallamkincsből merítve. A Missa Lux et origot ifjabb Sapszon Ferenc vezényletével a Jubilate Leánykar és a Cantate kórus nőikara mutatta be október 17-én a Szent Imre templomban.

Október 9-én este feltűnően sok tizen- és huszonéves muzsikus ballagott a Magyar Rádió hátsó udvarán kanyargó sárga úton (a cél azonban nem Óz, hanem a Márványterem megtalálása volt). Legtöbbjük annak a hegedűkurzusnak lehetett résztvevője, melyet a Budapesti Cigány Fesztivál keretében nemrég Andrea Duka Löwenstein tartott. A Németországban élő, cigány származású fiatal hegedűművésznő október 9-én nem csak tanárként, hanem előadóként is bemutatkozott tanítványainak és a közönségnek. Partnere Jandó Jenő zongoraművész volt.