Mikor az EMI újonnan kiadott, dupla Stravinsky-lemezének szép borítóján az egyes korongok nyitószámaként a Tűzmadár és a Petruska ötlött a szemembe, először vegytiszta slágermúzeumra gyanakodtam. A két változatban rögzített Scherzo à la russe, a Négy etűd zenekarra és a Szimfónia három tételben láttán azonban gyorsan visszakoztam, és megpróbáltam kitalálni: miféle koncepció vezethette a Birminghami Szimfonikus Zenekar dirigensét, Simon Rattle-t a program összeállításában.

Kíváncsi lennék, milyen típusú rendezvény ugrik be a kedves Olvasónak, ha az „ezennel megköszönöm szíves figyelmüket” kifejezést hallja. Mindentudás egyeteme? Országértékelő beszéd? Bőséges a választék, de hogy a gyerekkoncert nem lesz benne a kalapban, az elég valószínű.

Egy barátom szerint a Mátrix III azért fárasztó, mert író és rendező a film majd’ minden mondatáról megpróbálja elhitetni velünk: az emberiség történetének legfontosabb gondolatát dörgi épp fülünkbe a Dolby Surround. Beethoven Leonóráival, a Fidélióval, illetve a Krisztus az Olajfák hegyén c. oratóriumával kapcsolatban ugyanez az érzésem.

„Manyika, kérsz cukrot?”, kérdezte jó pár évvel ezelőtt a jobbomon ülő aranyos öreg néni szomszédját egy koncerten. Manyika kért, s így a Zeneakadémia közönsége hamarosan megtudhatta, milyen is a Német requiem szoprán- és baritonszólóra, vegyeskarra, zenekarra és két kitartóan zörgetett celofándarabkára hangszerelve.

Komolyan fontolgatom, hogy a legközelebbi gyerek-koncertre kölcsönkérem a nővérem kislányát. Az egy héttel ezelőtti Hangszervarázson még csak amiatt lógtam ki a közönségből, mert egy kicsi tenyér helyett jegyzetfüzetet szorongattam a kezemben, az „Unokák és nagyszülők hangversenyei” sorozat február 14-i koncertjén azonban súlyosabb volt a helyzet: egyik kategóriában sem indulhattam, s így kissé problémás volt belesimulni a Stefánia Palota nagytermét kb. félig megtöltő közönség soraiba. (A helyzetet mentette valamelyest, hogy közvetlenül mellettem egy plüss-kiadású Kisvakond üldögélt, még eggyel odébb pedig a tökéletes páros: a csehszlovák mesefigura apró gazdája és annak nagymamája).

Találós kérdés következik: hátulról nézzük, félház, szemből nézzük: teltház. Mi az? A Fővárosi Művelődési Ház nagyterme február 8-án, vasárnap délelőtt. Itt ugyanis a közönség soraiban ülők nagy része még nem nőtt akkorára, hogy feje túlérjen a plüssülések támláján, s a ruhatár felől érkező gyanútlan látogatót első pillantásra maximum az elhullajtott mackók, nyalókás-papírok és kistestvérek figyelmeztethetik: a publikum kb. 2/3-a az óvodás-kisiskolás korosztályból került ki.

Van úgy, hogy a nyomda ördöge fején találja a szöget. Ezúttal egy húsz éves King’s Singers felvétel újra kiadott CD-jének hirdetésébe trappolt bele festékes patáival, s így lett a Madrigal History Tour-ból Magical History Tour. Utóbbi a Beatles ’67-es albumának címére hajaz, melynek Magical Mystery Tour volt a címe.

A Helsingin Juniorijouset (felhasználóbarát változatban: The Helsinki Strings) nemrég megjelent felvételén három különleges kompozíciót hallhat a halványlila márványkezek látványától felcsigázott zenerajongó.