Az első kompozíciójának címe Alkonyat volt, s ezt máig megmosolyogja: „koromnak megfelelően, észszerűbb lett volna, ha a hajnalról írok darabot.” Madarász Iván 1949. február 10-én született, egész kicsi korától kezdve zenei pályára készült. Ahogy leült a zongorához, már komponálni is kezdett, s később nem is volt kérdés, hogy a Zeneakadémián fog tanulni. Zeneszerzést már a Bartók konziban tanult (Szelényi Istvántól), az egyetemen pedig Szervánszky Endre osztályába került. Pernye András, Ferenczy György is tanította. „Egy egész életre szóló útravalóval láttak el. De ez az úti csomag évtizedek alatt, természetes folyamat eredményeként, új élményekkel gazdagodva átalakult, gyarapodott” – nyilatkozta később Illés Eszternek egy interjúban.
1972-ben kitüntetéssel diplomázott, diplomamunkájaként egyfelvonásost írt a Magyar Televíziónak A nő meg az ördög címmel. A következő évtől Pécsett kezdett tanítani, 1980-tól pedig a Zeneakadémia tanára lett, amely tisztséget máig ellátja.
Tanárként nevezték már szokatlannak, haladónak, pedig nincs más titka, mint a helyzethez való alkalmazkodás, a változtatás képessége:
„Bizonyos értelemben az órákon fedezem fel újra és újra a zenét” – mondta, hozzátéve, hogy nem is érti, hogy lehetne évtizedeken át ugyanúgy végezni ezt a nemes feladatot.
Kompozíciói között kiemelt helyet foglalnak el azok, amelyeket fuvolára írt – köztük olyan szólistáknak, mint Bálint János, Csetényi Gyula, Gyöngyössy Zoltán és Matuz István. Az Operaház felkérésére írta az Utolsó keringő c. egyfelvonásosát, amely akár a Kékszakállú párdarabjának is tekinthető. A zeneszerző így írt a cselekményről: „A darabban szinte személlyé válik az ajtó. Már kezdetben is nehezen nyílik, a szereplők asztalost akarnak hívni, hogy javítsa meg. Ezen az ajtón lépünk be az életbe, s ezen át távozunk a halálba. Amint a Feleség öregszik, egyre nehezebben nyílik az ajtó. A Feleség halálakor azonban végtelen puhasággal tárul föl, s ő a fénybe léphet ki.”
Két fuvola- és két zongoraversenyt alkotott, több oratórikus művet. Egyazon magabiztossággal nyúlt antik görög témákhoz és Pilinszkyhez, vagy Örkény Egyperceseihez. Az élet minden területén szerteágazó műveltséggel rendelkezik, de szerinte nem ez a lényeges.
„A művészet túl van a műveltségen” – vallja, s József Attilát idézi: „a kultúra úgy hull le rólam, mint másról a ruha a boldog szerelemben”.
Kossuth-, Bartók-Pásztory-, Liszt- és Erkel-díjas, az Artisjus elnöke. 2005-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.
Hetvenedik születésnapja alkalom lehet az összegzésre, de hogy megteszi-e? Tíz évvel korábban így nyilatkozott. „Egy zenbudhista koanban a Mester a helyes életmódot firtató kérdésre visszakérdezéssel válaszol: »Reggeliztél már? Ha igen, akkor mosd el a csészédet!« Vagyis nem kell állandóan messzire nézni, inkább a soron következő feladatot kell elvégezni.”
hírlevél
