Klasszikus

„ A zene a világ egyetlen olyan nyelve, amelyhez nem kell tolmács” – interjú Rudolf Buchbinderrel

2023.03.06. 15:20
Ajánlom
Csodák sorozatának köszönhető, hogy az osztrák zongoraművész, Rudolf Buchbinder muzsikus lett – zongorázni gyakorlatilag a rádióból tanult meg. Több mint hatvan éve van a pályán és valódi legendaként emlegeti a szakma. A zeneszerzők közül gyerekkorától kezdve Beethoven áll hozzá a legközelebb – elszakíthatatlan közöttük a kötelék. Budapesten legközelebb március 9-én, 10-én és 11-én lép fel a Budapesti Fesztiválzenekarral a Müpában, ahol egy másik nagy kedvencétől, Schumanntól játssza az a-moll zongoraversenyt Fischer Iván vezényletével.

Legendás előadóművésznek tartja a zenészvilág, így írnak önről a kritikusok és a zenei szakértők. Mit jelenthet az ön esetében a „legendás” kifejezés? Mi a Buchbinder-legenda titka?

Nagyon egyszerű a válasz. Legendává akkor válik valaki, amikor elér egy bizonyos kort. Húszévesen az ember még nem lehet legendás, és a legkönnyebben azokról szokták ezt mondani, akik már nincsenek is az élők sorában. Úgyhogy javaslom, ennek fényében értékelje ezt a rólam szóló meghatározást!

Azért abban bízom, hogy még sokáig élő legendaként fogják emlegetni. De talán azért mégis van valami, amiben különbözik a zongorajátéka, vagy talán a zenéhez való viszonya másokétól.

Erre csak azt tudom válaszolni, hogy nemrég elnyertem a híres OPUS Klassik Díjat, de nem egyetlen előadásomért, hanem az egész életművemért.

Holott még messze érzem magam attól, hogy az életművemet lezárjam.

Így abban reménykedem, hogy a következő díjat az ifjúságom idején elvégzett munkáimért kapom majd. Na jó, félre a tréfával, az, hogy az embert legendaként emlegetik, egyúttal nagy megtiszteltetést is jelent. Úgyhogy egyáltalán nem bánom, sőt örülök neki!

Ahogy a kérdésemre válaszol, a kedélyes humora, a barátságos és kedves hangneme az osztrák, főleg bécsi ismerőseimet juttatják eszembe. Az ember azonnal otthonosan érzi magát egy ilyen beszélgetés közben. És ahogy tudom, ez érezhető azon is, ahogyan zongorázik. A bécsi miliőt általában jellemzi ez a nagyon különleges vonzerő, amivel bizonyára tisztában van.

Nyugodtan használhatja azt a kissé elcsépelt kifejezést, hogy „gemütlich”, ami az egyáltalán nem szégyellnivaló osztrák kedélyességre utal. Boldogan vállalom, ha engem is ezzel a szóval illetnek, mert ez egyáltalán nem kell, hogy felületességet jelentsen. Ami a zenét illeti, ebben a tekintetben Bécs az a város, amelyben az ember a levegővel együtt szívja magába a muzsikát. Nem véletlen, hogy Beethoven, Brahms, sőt Mozart is (Salzburg annak idején külföldnek számított) Bécsbe jött, mert olyan erővel vonzotta őket a multikulturális világ. Egyértelműen érezhető volt a magyar népzene, a cseh népi kultúra és még sok más környező ország kultúrájának hatása. Brahms szinte minden művében felfedezhetőek utalások a magyar zenei hagyományokra.

Ma sem szabadna elfeledkezni arról, amit Bécs a kultúrák sokszínű megjelenéséért tett annak idején. Igazán büszkék lehettek azok, akiknek ez köszönhető.

Ma azonban sajnos ez nem büszkeséget jelent, sőt, sokan harcolni igyekeznek ez ellen. Pedig ha elmegy például New Yorkba, ott válik világossá, milyen gyönyörűen tud egymás mellett élni az olasz, a kínai, a lengyel, a spanyol világ, mind-mind egy-egy saját közösséget alkotva, közben egymással emberi viszonyban, büszke New York-iként. Ez példa lehetne mindannyiunk számára. Visszatérve a zenére, ez a világ egyetlen olyan nyelve, amelyhez nem kell tolmács, ezért is vagyok olyan boldog, hogy én ebben a műfajban „utazom”.

Olyannyira, hogy nem csak közvetíti, előadja, interpretálja a zenét, hanem több könyvet is írt zenei témában, nem egy nagy zeneszerző munkásságáról olvashatunk komoly tanulmányköteteket, amelyeknek ön a szerzője. Elsősorban a Beethovenről írt műveire gondolok.

Az első könyvem, a Da Capo volt a „coming outom”, vagyis abban elolvasható minden addigi „bűnöm”. De aztán valóban erősen ráfordultam Beethoven zenéjének és életének, és főleg a saját Beethovenhez fűződő, nagyon szoros viszonyomnak a feldolgozására. Ezt pedig nemigen tudom abbahagyni. 

Tanított is – ez a két tevékenység szorosan összefügg egymással.

Pontosan így van. A tanítványaimnak mindig ezt mondom (persze a magam számára is fontosnak tartom), hogy mielőtt nekifogunk egy új darab interpretálásának, meg kell ismernünk a szerzőt, méghozzá minél alaposabban. Hogy jól megértsük, mit rejt a zenemű, mi az, amit át kell adnunk a közönségnek, hogy hűek lehessünk a komponista elképzeléseihez. Beethoven esetében könnyű a dolgunk, egyetlen rövid írást kell feltétlenül elolvasnunk, ez pedig a Das Heiligenstädter Testamen. Egy különleges fiatalember dokumentációja arról, hogyan vált önálló, felnőtt, tudatos emberré. Rendkívül megrázó, ugyanakkor csodálatos szöveg, amelyből nagyon sokat megtudhatunk a fiatal Beethovenről, magáról az emberről. 

Beethoven áll egyébként a zeneszerzők közül a legközelebb Önhöz?

Nézze, sok Bachot és más preklasszikus és klasszikus művet játszom, és sok kortárs darab is van a repertoáromon van, de

valahogy Beethoven az, aki engem gyerekkorom óta folyamatosan követ.

Nemcsak azért, mert a híres maszkjának a másolata lógott mindig a zongorám mögötti falon, amellyel évtizedek óta nézek farkasszemet. (Ezt a maszkot egyébként tévesen tartják halotti maszknak, hiszen még életében készült.)

Hogyan lett zongorista?

Erre azért nehéz válaszolnom, mert minden, ami ezzel kapcsolatban velem történt, a csodákhoz sorolandó. Nagyon szegény családban, egy egészen pici bécsi lakásban nőttem fel. Béreltük a zongorát, mert az idősebbik bátyám tudott valamennyire játszani, egy távoli nagybácsim pedig zongorát tanított. A zongora fölött – ahogy említettem – ott lógott a Beethoven-maszk, a zongora tetején pedig volt egy nagy rádió.

Én pedig mindent, amit a rádió zenei műsoraiban hallottam, megpróbáltam lejátszani a zongorán.

Egyszer aztán láttam egy hirdetést az újságban, hogy a bécsi zenei főiskola (a mai Bécsi Zeneművészeti Egyetem – a Szerk.) tehetségeket vár – ez nem sokkal volt a háború után. Ötévesen jelentkeztem, és csodák csodájára behívtak a felvételi vizsgára. Még arra is emlékszem, hogy valami limonádét játszottam, egy dalt, ami így kezdődött: „szeretném hallani a szíved hangjait”. Az ismeretlen szerző dalát a rádióban hallottam. Felvettek, így az öt évemmel én lettem a legfiatalabb hallgatója a Zeneművészeti Főiskolának, ami akkor nem volt olyan nagy különlegesség, mert örömmel vették, ha tehetséges gyerekek odavetődtek. Ők sem sokkal voltak idősebbek nálam.

Ezek szerint szerencsés gyerek volt.  

Azért ezt nem mondanám: apámat még a születésem előtt halálos baleset érte, anyámnak kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy mi hogyan teljesítünk az iskolában, tehát szinte mindent magamnak kellett megoldanom. De talán ez is hozzásegített a későbbi sikerekhez.

A budapesti koncertjén Schumann a-moll zongoraversenyét, vagy ahogy nevezik, Lírikus fantáziáját játssza. Mit érdemes tudnunk erről a darabról?

Egyike a kedvenc zongoraversenyeimnek. Nagyon szeretem játszani. Hál’ istennek Schumann azután, hogy megírta az első verzióját ennek a darabnak, még egy második és egy harmadik tételt is hozzákomponált. Van még két koncertdarabja Schumann-nak, amelyek egy-egy tételből állnak, azokat nem egészítette ki. De ezt szerencsére a barátai unszolására továbbírta. Így lett belőle az egyik legnépszerűbb zongoraverseny.

Nehéz játszani?

Elég nagy koncentrációt igényel, hiszen főleg az első tétel utolsó szakaszában folyamatosan mozognak a billentyűk, miközben csodálatos dialógus alakul ki a zongora és a többi hangszer, az egész zenekar és a hallgatóság között. Nagy örömmel készülök arra, hogy a Fesztiválzenekar kiváló muzsikusaival játsszam, hiszen velük igazán nagy élmény volt dolgozni, valahányszor együtt léptünk fel.

Budapesti Fesztiválzenekar
március 9., 10. 19:45, 11. 15:30, Müpa

Dohnányi Ernő: Szimfonikus percek, Op. 36
Robert Schumann: a-moll zongoraverseny, Op. 54

Richard Strauss: Don Juan, Op. 20, Hétfátyoltánc a Salome című operából, Op. 54, Till Eulenspiegel vidám csínyjei, Op. 28

Km.: Rudolf Buchbinder
Vezényel: Fischer Iván

A koncertekre ezen a linken vásárolhatnak jegyet.

Fejléckép: Rudolf Buchbinder (forrás: Budapesti Fesztiválzenekar)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Zenében megélt ünnep Pannonhalmán – jubilál az Arcus Temporum fesztivál

Eötvös Péter és Mozart művészetével ünnepel az idén 20 éves Arcus Temporum Művészeti Fesztivál Pannonhalmán augusztus 23–25. között. Ráadásul a jubileum egybeesik a bencés szerzetesközösség temploma, a Szent Márton-bazilika felszentelésének 800. évével.
Plusz

Az utolsó szerelem mítosza

Az első szerelem minden líra egyik fő toposza, sőt népdaloktól regényekig, a first love az igazi, mert mindenkit érdeklő, lángba boritó téma. Azon gondolkozom, hogy miért nincs az elsőnek párja, azaz miért nincs igazi irodalma, lírai lenyomata az utolsó szerelemnek, ennek a fellobbanó érzelmi viharnak? Almási Miklós írása.
Zenés színház

Szikrák és vízcseppek – Aida a Szentmargitbányai Kőfejtőben

Tíz év után ismét az Aida került színre az Ausztriában található Szentmargitbányai Kőfejtő hatalmas szabadtéri színpadán. Nem ez volt azonban az egyetlen visszatérés: ismét Thaddeus Strassberger rendező munkáját láthatta a közönség.
Klasszikus

„Tudatosítani kell a világban, hogy Auer Lipót magyar, ráadásul veszprémi volt” – interjú Kováts Péterrel, az Auer Fesztivál művészeti vezetőjével

Kerek évfordulóhoz érkezett a veszprémi születésű, világhírű hegedűművésznek, Auer Lipótnak szentelt fesztivál. Az ünnepi programról az eseménysorozat alapítójával, Kováts Péter hegedűművésszel beszélgettünk.
Plusz

Mintha elkezdtük volna szeretni a saját városainkat – beszélgetés Zubreczki Dávid építészeti mesemondóval

A Kultkikötő szervezésében idén nyáron nyolc helyszínen hallgathatók meg Zubreczki Dávid vetítéssel egybekötött történetmesélős előadásai Templomséták a Balaton körül címmel.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Holland ifjúsági rézfúvós zenekar lép fel a Városháza pop-up parkban

Budapest központjában, a Városháza pop-up parkban ad ingyenes koncertet július 26-án a hatvan zenészből álló Holland Nemzeti Ifjúsági Fúvószenekar (NJFO), ami igazán üdítő nyáresti feltöltődést ígér minden korosztály számára.
Klasszikus hír

John Eliot Gardiner nem tér vissza együtteseihez

A világhírű régizene-specialista karmester, valamint az általa alapított Monteverdi Kórus, az Angol Barokk Szólisták és a Forradalom és Romantika Zenekara bejelentette, a dirigens lemond vezetői pozíciójáról, és nem tér vissza az együttesek élére.
Klasszikus ajánló

Zenében megélt ünnep Pannonhalmán – jubilál az Arcus Temporum fesztivál

Eötvös Péter és Mozart művészetével ünnepel az idén 20 éves Arcus Temporum Művészeti Fesztivál Pannonhalmán augusztus 23–25. között. Ráadásul a jubileum egybeesik a bencés szerzetesközösség temploma, a Szent Márton-bazilika felszentelésének 800. évével.
Klasszikus interjú

„Tudatosítani kell a világban, hogy Auer Lipót magyar, ráadásul veszprémi volt” – interjú Kováts Péterrel, az Auer Fesztivál művészeti vezetőjével

Kerek évfordulóhoz érkezett a veszprémi születésű, világhírű hegedűművésznek, Auer Lipótnak szentelt fesztivál. Az ünnepi programról az eseménysorozat alapítójával, Kováts Péter hegedűművésszel beszélgettünk.
Klasszikus interjú

Sörösüvegekből zenét csiholni – interjú Balogh Máté zeneszerzővel

A Renewable Music – V4 Composers for Sustainability elnevezésű projekt a fenntarthatóság témájában ösztönzi párbeszédre és cselekvésre a nemzetközi klasszikus zenei közösséget. A kezdeményezésben részt vevő egyik zeneszerzővel, Balogh Mátéval beszélgettünk.