Nem volt egyszerű adaptálni
1830-ban Puskin írt egy rövid drámát Mozart és Salieri címmel, amely arra ihlette Peter Shaffert, hogy megírja a saját változatát. Shaffer akkor már Tony-díjas drámaíró volt, így nem csoda, hogy a ’79-es londoni bemutató után a Broadwayre is került a darabja. Ott Ian McKellen játszotta Salierit, Tim Curry Mozartot, Jane Seymour pedig Konstanzét. Erős szereposztás.
A film rendezője, Miloš Forman és a drámaíró Peter Shaffer négy hónapot töltöttek együtt egy connecticuti farmon, elzárva a világtól. Nem volt könnyű munka: mindkettejük átment alkotói válságon, közösen hallgattak Mozart-lemezeket, és részleteket adtak elő a szkriptből. A szobát, amelyben tartózkodtak, egyszerűen „kínzókamrának” nevezték.
Elég sokat vitatkoztak, még azon is, hogy ki főzze meg az aznapi ebédet.
A végső forgatókönyv végül csak 1982-ben készült el, amikor a két alkotó helyszíneket keresett Európában, Bécsben, Budapesten és Prágában.
Mark Hamill és Mick Jagger is főszerepet akart
A Star Warsból ismert Mark Hamill – három blockbusterrel a háta mögött – nagyon szerette volna megkapni Mozart szerepét, miután kilenc hónapig játszott a Broadwayn Shaffer drámájában. Miloš Forman azonban hallani sem akart a dologról, és kijelentette, hogy a nézők nem hinnék el, hogy Luke Skywalker Mozart lehet. Később Hamill elmondta, hogy valójában hálás volt a rendezőnek, amiért egyenes volt vele, így ő sem táplált reményeket a szereppel kapcsolatban.
De nem csak Hamill akarta nagyon a címszerepet: Kenneth Branagh szinte a zsebében érezte a szerződést, mire Forman közölte vele, hogy amerikai színészt keresnek. A Broadwayn sikert arató Tim Curry, illetve Mel Gibson is kosarat kapott, és hiába ábrázolja a film Mozartot afféle rocksztárként, egy valódi rocksztár, Mick Jagger sem kapta meg a szerepet.
Salieri halála
A nyitójelenetben F. Murray Abraham – Salieri szerepében – egy pengével átvágja a torkát. Ez már a főcím előtt egy történelmi pontatlanság, amely Beethoven unokaöccsének, Karlnak pletykáján alapul, de semmi bizonyítékot nem találunk rá. Annyi viszont valóban igaz, hogy Salieri 1823-ban megsebesítette magát, majd a sérüléssel és idegösszeomlással a bécsi kórházba szólították.

A prágai Stavovské divadlo, amit 1990-ig Tyl Színházként ismertek (Fotó/Forrás: Jérôme Schneider / Wikimedia)
Modern fények nélkül forgatták a film számos jelenetét
A Don Giovannit a prágai Tyl Színházban mutatták be 1787-ben, ami kapóra jött a filmkészítőknek. A színházat ugyanis 1783 óta nem újították fel! Twyla Tharp koreográfus visszaemlékezése szerint a forgatás korabeli világítás mellett zajlott: „Mindenhol tűz égett! Leégethettük volna a színházat.”
Mikor a drámaíró Peter Shaffer belépett a színházba, elsírta magát, tudva, hogy Mozart járt már itt előtte.
Nem egészen korhű, ahogy Mozart vezényel
Az Amadeus nem ábrázolja pontosan a 18. század végén gyakorolt zenekarvezetői munkát. Minden jelenetben, amelyben Mozart vagy Salieri zenekar élén áll, hasonló felállást látunk, mint a mai karmesterek esetében – a zenekarral szemben, a kezeit lengetve irányítanak. A korban a legtöbb német és olasz operát azonban általában az első hegedűs pozíciójából vagy a csembaló mellől igazgatták. A pálca pedig egyáltalán nem volt elterjedt, helyette egy tekercs kottával vagy puszta kézzel vezényeltek.
… és ez sem hiteles.
Az egyik jelenetben Mozart fiatalabb pályatársáról, Christoph Willibald Gluckről kijelenti, hogy „unalmas”, Händelről pedig, hogy nem szereti. Valójában mindkét zeneszerző rajongás tárgya volt Mozart számára.
Tom Hulce rengeteget gyakorolt
Napi négy-öt órát gyakorolt a zongoránál a Mozart szerepét játszó Tom Hulce, hogy hitelesnek tűnjön a vásznon. Noha rendelkezett zenei képzettséggel – olvasott kottát, gyerekként hegedülni tanult és kórusban énekelt –, még élethűbbé akarta tenni a billentyűk mellett forgatott jeleneteket. A film álarcosbál-jelenetében, amikor Mozart a hátán fekve játszik egy dallamot – akkor tényleg Hulce-t látjuk.
Hulce-nak volt még egy furcsa inspirációja: a hisztijeiről ismert teniszsztár, John McEnroe kirohanásait tanulmányozta videón.
Valóságos rivalizálás folyt a két főszereplő között
A film ugyan túloz a kérdésben, de Mozart és Salieri riválisok voltak. Érdekes, hogy hasonló helyzet alakult ki a forgatáson is. Tom Hulce és F. Murray Abraham valamiféle féltékenységet éreztek a másikra. „Tom és Meg [Tilly, Konstanze megformálója] közel kerültek egymáshoz. Közös tréfáik lettek, amiken közösen nevettek. Engem kitaszítottak, és ez bántott” – emlékezett vissza később Abraham. – „Valami olyasfélét éreztem, amit Salieri érezhetett Mozart iránt. Amikor az élet és a film így együttjátszik, az egy rendező álma lehet.”
Bizarr klip készült a filmhez
A film finanszírozásában igazán nagy stúdió nem vett részt, így az Orion Pictures döntéshozói elhatározták, hogy kreatívak lesznek. És mi sem lenne alkalmasabb promóvideó az MTV fénykorában, mint egy klip, amelyben egyaránt felbukkan Bruce Springsteen, a Van Halen, a KISS, Michael Jackson, David Bowie és Madonna, hogy együtt táncoljanak Mozart nagy g-moll szimfóniájára?
Ez volt Neville Marriner egyetlen kikötése
Az Amadeus zenei felvételeit nem kisebb név, mint a klasszicizmus zenéjének egyik specialistája, Neville Marriner vezényelte. A karmesternek egy órája volt eldönteni, hogy vállalja-e a munkát, mikor egy New York-i repülőtéren találkozott Miloš Formannal és Saul Zaentz producerrel. Marriner vállalta, de ezzel felvétellel: egyetlen hangot sem változtatnak meg Mozart zenéjében.