Klasszikus

10 kortárs zenemű, amit hallanod kell, miután meghalsz

2017.07.07. 08:55
Ajánlom
„Az életben nem akarok többet ilyen zagyvaságot hallgatni!” – Tiszteletben tartjuk, ha mondtál már valaha valami hasonlót, ezért készítettünk egy listát azokról a kihagyhatatlan zenékről, amiket soha nem akarsz hallani ebben az életben… de talán érdemes visszatérni rájuk, miután meghaltál.
Kurtág, Philip Glass, Ligeti, Arvo Pärt

Kurtág, Philip Glass, Ligeti, Arvo Pärt

„A kortárs klasszikus zene halott, zeneszerzők írnak zeneszerzőknek, hatalmas kakofónia az egész, és én Bartók után inkább kiszállok a zenevonatból...” Mondtál már ilyet? Felejtsd el! Mutatunk tíz olyan kortárs zenét, mely nem egyszerűen csak jó befogadható, de megmutatja, hogy a zene fantasztikus irányba fejlődött az elmúlt hetven-nyolcvan évben.

1. Arvo Pärt – Silhouette

Az észt minimalista zeneszerző egyike azon szerencséseknek, akik még életükben klasszicizálódtak, és akiket szinte kultikus tisztelet övez. Minimalista zeneszerzőnek mondják, aki apró motívumokból épít nagyobb zenei szöveteket, az így létrejövő zene pedig egyszerre dinamikus és statikus – konyhanyelven szólva „lebegő” érzést hordoz. Az alábbi mű is ezt a kettősséget szemlélteti. A Silhouette egy nagyon szép ívvel felépített darab, melyet az Eiffel-torony ihletett. Az ajánlás is Gustave Eiffelnek szól, a művet 2009-ben mutatta be Paavo Järvi és az Orchestre de Paris.

2. Ligeti György – Hegedűverseny, III. tétel

Ligeti számunkra, magyarok számára megkerülhetetlen komponista, ehhez képes még ma is sikerül megkerülnünk őt. Pedig évtizedek óta hatalmas kultusza van tőlünk nyugatabbra, és ha a 20. század legnagyobb komponistáit kell felemlíteni, ott van a neve az első ötben.

A Hegedűverseny egyike a legizgalmasabb műveinek – ráadásul kifejezetten könnyen befogadható. Az Intermezzo feliratú tétel olyan, mintha egy rendkívül hatásos thrillerjelenet mögé íródott volna, a zenéből pedig az is kiderül, hogy a tonális viszonyok elhagyásával is lehet egybefüggő viszonyrendszereket létrehozni. Ennek a rövid tételnek a zárlata igazi katarzis a legnemesebb értelemben.

3. Max Richter–Vivaldi – A négy évszak

Most egy kicsit csalunk, ez a mű természetesen nem egészében kortárs, a nagy része ugyanis Vivaldi kottája. De épp ezért válogattam be a tíz közé: Max Richter (1966-) átiratából kiderül, hogy a 21. században már sokkal többet tudunk a zenéről, mint a 18-ikban, hiszen évszázados tapasztalat áll mögöttünk. Richter átirata tehát nem disszonánssá tette Vivaldit, hanem még szebbé. Hallgasd meg csak az első tételt! Olyan, mintha egy gyönyörű tavaszi kertbe lépnél, úgy zsongnak a vonós hangszerek. Bizonyára valami ilyesmit képzelt el Vivaldi is, Richter azonban, a modern texturális zenei építkezést ismerve már sokkal hatásosabban valósította meg ugyanazt a célt.

4. John Cage – Bacchanale (1940)

Amikor 1938-ban Cage-től, az amerikai avantgárd zene fenegyerekétől kísérőzenét rendeltek egy táncelőadáshoz, a zeneszerzőt leginkább az ütőszenék érdekelték, és a tervezett bacchaniáliát is perkusszív jellegű zeneként képzelte el. A gond csak az volt, hogy az előadóteremben nem volt hely, viszont állt ott egy nagy, fekete zongora. Cage rájött, hogy a zongorát használhatja ütős hangszerként, a húrok közé pedig mindenféle tárgyakat helyezett el, így módosítva azok hangzását. Az eredmény alább hallható.

5. John Tavener – Song for Athene

Tavener már csak a neve miatt sem nagyon választhatott más foglalkozást, mint hogy zeneszerző lesz – névrokona ugyanis a 16. századi angol egyházi komponistának. Tavener (1944-2013) oratóriumaival és kórusműveivel vált a modern kor egyik legnagyobbjává, most egy kedvelt, gyönyörű kórusművet mutatunk tőle. A Song for Athene 1993-ban íródott, és Diana hercegnő temetésén is elhangzott.

6. Philip Glass – Akhnaten

(The Window of Appearances)

Glasst nem kell bemutatni, hiszen a kortárs zeneszerzők egyik legnagyobbika, de ha mégis, nyolcvanadik születésnapján hosszabb portrét közöltünk róla. A komponista a hetvenes-nyolcvanas években írta három nagy operáját, az Einstein on the Beach-t, a Gandhi életéről szóló Satyagrahát és az Ehnaton életéről szóló, alább részletében hallható darabot. Az első felvonás harmadik jelenetében a fáraó – egy kontratenor énekes – himnuszt énekel a Teremtőnek egyiptomi nyelven, majd Nefertiti csatlakozik hozzá – akinek nő létére mélyebb szólama van –, majd Tije királynő.

„Nem elképzelni kell, le kell írni” - Philip Glass 80 éves

Kapcsolódó

„Nem elképzelni kell, le kell írni” - Philip Glass 80 éves

A Koyaanisquatsi, az Einstein on the Beach, valamint a Truman Show és az Órák Golden Globe- és BAFTA-díjas zeneszerzője január 31-én ünnepli 80. születésnapját. De vajon a Steve Reichhel és Terry Rileyval egyidőben indult komponista miért nem szereti, ha minimalistának titulálják művészetét?

7. Kurtág György – Perpetuum mobile a Játékokból

Tavaly ünnepelte kilencvenedik születésnapját Kurtág György, és az előtte tisztelgő koncertsorozat egyik fontos eseménye volt, amikor Kocsis Zoltán játszott Kurtág hangjegyfüzetéből, melybe a szerző saját kezűleg írta le a híres sorozat darabjait. A Játékok célja, hogy a zenével és a zongorával való ismerkedés szubtilisen történjen. Ahogy a felvételen látható, a játékos simogatja a zongorát, egyre szélesebben veszi sorra a billentyűket. Igazi kincs ez a darab, mely megmutatja, hogy a zene – és az élet – célja a játék, a felfedezés, az önkéntelen alkotás.

8. Thomas Adès – Polaris

Adès (1971-) egyszerűen menő. Nem csak azért, mert karmesterként és zongoraművészként is sikeres, vagy mert operáit és más műveit a legnagyobb koncerttermekben és színpadokon mutatják be. Legfőképpen azért, mert mindig izgalmas zenét ír, rendkívül ért a hatáshoz és varázslatos hangszínek szólnak a zenekari műveiben. Kicsit olyan az egész, mintha az impresszionizmust, a szerializmust és a neoromantikát összegyúrnánk. A Polaris (1990) című műve – ahogy ez a címből is kiderül – az Északi Csillag zenei portréja.

9. Steve Reich – Zene tizennyolc muzsikus számára

Ez a lakonikus című darab a minimalizmus egyik csúcspontja a zeneirodalomban. Reich 1974-76 között dolgozott rajta, és az egész olyan, mint egy hosszú zenei meditáció. Az egyórás mű tizenegy hangzatot szerepeltet, a mű szakaszaiban egy-egy hangzatot ismételnek a zenészek egészen addig, míg a mű végeztével a kör bezárul, a zene pedig visszatér a legelső akkordhoz.

10. Tan Dun – Passacaglia (A szél és a madarak titka)

A kínai komponistát a nagyközönség a Tigris és sárkány című film zeneszerzőjeként ismerheti. Tan Dun korántsem mondható elitistának, hiszen írt ő már zenét a 2008-as pekingi olimpia megnyitójára is, és szívesen kíséri a zenéjét audiovizuális elemekkel is. Passacaglia c. művét a Carnegie Hall számára írta, a szerzőt pedig Da Vinci ihlette. „Mi a természet titka? Talán csak a madarak és a szél tudják” – írta Tan Dun a műről.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Szabadon hozzáférhető Sára Sándor hét emblematikus filmje

A közelmúltban elhunyt Sára Sándor emléke előtt tisztelegve, hét emblematikus filmjét mától 20 napon át szabadon elérhetővé teszi a Magyar Nemzeti Filmalap.
Klasszikus

RENDKÍVÜLI: Ázsiai turnéra indulunk a Concerto Budapesttel

Három nagyvárosba, Bangkokba, Fucsouba és Sanghajba kísérjük el a világhírű magyar szimfonikus zenekart, amely többek között Bartók mesterművével, a Concertóval a bőröndben utazik.
Zenés színház

A János vitéz az Operettszínházban – negyven év után

Kacsóh Pongrác daljátéka, a János vitéz novemberben tér vissza a Budapesti Operettszínház színpadára. Szeptember 30-án sajtónyilvános olvasópróbával vette kezdetét a munka, ahol számos érdekesség kiderült az előadásról és az alkotógárdáról.
Klasszikus

Kicsoda Hildur Guðnadóttir, a Joker zeneszerzője?

Egy nő a férfidominálta zeneszerzőszakmában, aki a Chernobyl után a Joker eredeti filmzenéjével új színt hoz a film világába.
Zenés színház

A punktól az opera felé – Kérdések és válaszok az operajátszásról

Új sorozat indult az Opera Magazinban, amelyben a színházi szakma képviselői beszélnek arról, szerintük hogyan érdemes operát játszani, mitől jó egy előadás, valamint mivel lehet megszólítani a fiatalokat és megtartani az idősebbeket. Az első részben Kiss Eszter Veronika és Fáy Miklós kritikusokat kérdezték.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus Nők a zenében

Kicsoda Hildur Guðnadóttir, a Joker zeneszerzője?

Egy nő a férfidominálta zeneszerzőszakmában, aki a Chernobyl után a Joker eredeti filmzenéjével új színt hoz a film világába.
Klasszikus ajánló

Simic Aleksander a Carnegie Hall előtt Budapesten ad koncertet

A fiatal csellista, a Virtuózok harmadik évadának döntőse és kétszeres különdíjasa október 13-án a Benczúr Házban ad szólókoncertet.
Klasszikus turné

RENDKÍVÜLI: Ázsiai turnéra indulunk a Concerto Budapesttel

Három nagyvárosba, Bangkokba, Fucsouba és Sanghajba kísérjük el a világhírű magyar szimfonikus zenekart, amely többek között Bartók mesterművével, a Concertóval a bőröndben utazik.
Klasszikus ajánló

Rolla János az életéről mesél a Fidelio Klasszikban

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása október 12-én lesz hallható a 92.1-en, benne interjú hallható Fila Balázsal, Hámori Mátéval és Rolla Jánossal.
Klasszikus felhívás

Október 11-én különleges szakmai nappal indul Müpa kritikaíró pályázata, a Karc

A Müpa a 2019/2020-as évadban negyedik alkalommal hirdeti meg a Karc kritikaíró pályázatot. A szervezők ismét a Müpa teljes programpalettájához kapcsolódóan várják a fiatal szerzők jelentkezését, valamint 2019. október 11-én rendezik meg a kritikaírással foglalkozó szakmai napot, mely komoly segítséget nyújt a pályázóknak.