Klasszikus

100 éves a csellóverseny, amelyet Jacqueline du Pré fedezett fel újra

2019.11.01. 15:40
Ajánlom
Edward Elgar egyetlen csellóversenye avíttasnak tűnt az ősbemutatón, majd’ fél évszázadot kellett várni arra, hogy megjelenjen Jacqueline du Pré, aki a világ számára felfedezte az értékeit.

1919-ben a Londoni Szimfonikus Zenekar új évadot hirdetett – az első évadát a világháborúból felépülve. Számos zenészét besorozták, és habár a háború alatt is tartottak koncerteket, állandóan bombariadótól vagy légitámadástól kellett félni. Az évad első koncertjén ősbemutató is szerepelt: Elgar vadonatúj Csellóversenye.

A zeneszerzőt hosszú, gyümölcsöző kapcsolat fűzte az együtteshez – az 1911-es évben még vezető karmestere is volt a londoniaknak –, velük mutatta be a Bevezetés és allegro, illetve a Falstaff című műveit is. Az új versenymű szólistája pedig Elgar kamarazenéjének tapasztalt tolmácsolója volt: Felix Salmond.

Edward_Elgar_ca_1903_by_Charles_Frederick_Grindrod-130201.jpg

Edward Elgar, 1903 (Fotó/Forrás: Charles Frederick Grindrod)

A szimfonikus zenekar vezető karmestere, Albert Coates nem örült az ősbemutatónak. A program amúgy is nagy igényeket támasztott. Borogyin Hősi szimfóniája után Wagner Erdőzsongása szólt a Siegfriedből, majd Szkrjabin Az eksztázis költeménye is elhangzott – mindezek után egy új csellóversenyt is műsorra tűzni nehéz feladatnak bizonyult, főleg, hogy nem sok idejük és pénzük volt próbálni. Ráadásul a jazzkorszak hajnalán, amikor a világ a romeltakarítással és a női egyenjogúsággal volt elfoglalva, Elgar zenéje ódivatúnak hatott.

„Olyan volt, mint egy vadember, önző, bunkó és faragatlan” – írta a karmesterről Elgar felesége a naplójában, hozzátéve, hogy a csellóversenyre alig jutott idő a próbákon. A zeneszerző egyenesen levette volna a műsorról a darabját, de tekintettel volt arra is, hogy Felix Salmondnak mennyi munkája fekszik a szólóban.

Az 1919. október 27-i koncert valóságos katasztrófa volt. „Zenekar még soha nem állított ki siralmasabb bizonyítványt magáról” – írta az egyik kritikus.

Edward_Elgar_posing_for_the_camera_1931-130201.jpg

Edward Elgar (Fotó/Forrás: Wikimedia)

Elgart testi és lelki bajok gyötörték, a versenymű fogadtatása pedig az utolsó csepp volt a pohárban. Soha nem talált magára többet zeneszerzőként, pedig még tizenöt évet élt. Tisztelői voltak, és protezsáltjai közé tartozott Malcolm Sargent karmester és Yehudi Menuhin hegedűművész is, de nagy művet már nem alkotott. Igaz, a húszas évek második felében több művét lemezre vette; ahogy egy zenei szakíró fogalmazott: egyike volt az első zeneszerzőknek, akik komolyan vették a gramofont.

A háború után úgy tűnt, Elgar zenéje felett eljárt az idő. Az e-moll csellóverseny el-elhangzott ugyan itt-ott – felvétel készült belőle Beatrice Harrison szólójával, a szerző vezényletével, játszotta Casals és Adrian Boult is –, de egészen a hatvanas évekig nem nyerte el méltó helyét a repertoárban, amikor a fiatal és szédületes tehetség, Jacqueline du Pré fel nem fedezte.

Du Pré még csak tizenhét éves volt, amikor először találkozott a művel: 1962-ben a Royal Festival Hallban debütált vele, egy évvel később pedig a Proms egyik koncertjén a már említett Malcolm Sargent vezényletével is előadta. Hatalmas sikert aratott. Elgar zenéjének az ő fiatalos hangjára volt szüksége. Leporolta a concertót, és felfedezte annak kamaszos, dühös energiáját. 1965-ben a világ legnagyobb lemezkiadója arra kérte az akkor még mindig csak húsz éves du Pré-t, hogy rögzítse a művet a Londoni Szimfonikusokkal és Sir John Barbirollival. Amikor a nagy Msztyiszlav Rosztropovics először hallotta a lányt játszani, nem szerénykedett kijelenteni: az egyetlen a fiatal generációból, aki felér hozzá.

Daniel Barenboim így beszélt a művészről, aki később felesége lett:

Olyan szabad volt, érzelmes és gondtalan – de nem gondatlan! –, azt hiszem, olyan volt, amilyenek az angolok csak szeretnének lenni.

1985-ben Julian Lloyd Webber is felvételt készített belőle, a brit Királyi Filharmonikusokat az idős Yehudi Menuhin vezényelte. Ezt a felvételt a BBC Music Magazine nevezte a valaha készült legjobbnak.

Hallgassa meg a művet Jacqueline du Pré előadásában! (Londoni Szimfonikus Zenekar, vez. Sir John Barbirolli)

... és Julian Llyod Webber szólójával is. (Royal Phil, vez. Yehudi Menuhin)

Figyelemre méltó előadás Sol Gabettáé is, aki a Dán Nemzeti Szimfonikusokkal játszik, vezényel Mario Venzago.

 

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Ők kapták idén a Junior Príma Díjakat a színház- és filmművészet kategóriában

Hat fiatal művész vehette át a Junior Prima Díjat a színház- és filmművészet kategóriában szeptember 22-én, a Haris Parkban. Az elismerést és az azzal járó pénzjutalmat Vida József, a Takarékbank elnök-vezérigazgatója nyújtotta át a 62 jelölt közül kiválasztott fiatal tehetségeknek.
Klasszikus

3,5 millió dollárt fizettek a szexuális zaklatás miatt kidobott karmesternek

Miután kirúgta szexuális zaklatás miatt, még 3,5 millió dollárt fizetett a Metropolitan Opera James Levine-nak, írja a New York Times.
Zenés színház

„Káros az elitizmus” – interjú Philipp Györggyel

Philipp György a zenés színházi élet megkerülhetetlen kakukktojása. Formabontó és gondolatokat provokáló előadásaival a partvonalról céloz a dolgok közepébe. Karmester, énekes és rendező. Októberben az Artus társulattal készült Minden (is) című produkciójához zeneszerzőként járult hozzá.
Színház

A darab, ami egyszerre hat intellektusra, rekeszizmokra és könnycsatornákra

A 2020-2021-es évad első bemutatója Peter Shaffer Amadeusa a József Attila Színházban. Ennek kapcsán beszélgettünk a rendezővel, Koltai M. Gáborral a darabról.
Könyv

A férfi, aki tipográfiailag is vicces – Kőhalmi Zoltán a Kult50-ben

A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit – avagy 101 hulla Dramfjordban frappáns című kötetével tette meg első lépését Kőhalmi Zoltán az irodalmi életben. A humorát eddig elsősorban a színpadon és a címlapon bizonyító stand-upos formabontó könyvet hozott létre.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

3,5 millió dollárt fizettek a szexuális zaklatás miatt kidobott karmesternek

Miután kirúgta szexuális zaklatás miatt, még 3,5 millió dollárt fizetett a Metropolitan Opera James Levine-nak, írja a New York Times.
Klasszikus kritika

A hang szépsége – A Pannon Filharmonikusok Bécsi barátok című koncertjéről

Szeptember 19-én a pécsi Kodály Központban egy tavaszról elhalasztott hangversenyt hallhatott a közönség: a Pannon Filharmonikusok vendégeként Baráth Emőke adott elő Haydn- és Mozart-áriákból összeállított, súlytalannak nem mondható hangszeres számokkal gazdagított programot. A zenekart Vass András, a zenekar állandó karmestere vezényelte.
Klasszikus hír

Költözni kényszerül a Rádiózenekar

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez kerül a Magyar Rádió által használt három épület, a Rádiózenekar viszont még nem szolgál közzétehető információkkal az ügyben. Az biztos, hogy költözniük kell.
Klasszikus hír

Elmarad a Nemzeti Filharmonikusok évadnyitó hangversenye

Nem tartják meg a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szeptember 25-i koncertjét a Müpában, miután több tag kontaktusba került fertőzött személlyel.
Klasszikus interjú

„Minden, ami valóban személyessé válik bennünk, az inspiráció"

Ávéd János 12 évvel ezelőtt csatlakozott a Modern Art Orchestrához Fekete-Kovács Kornél felkérésére, azóta tenorszaxofonistaként, zeneszerzőként és hangszerelőként erősíti a zenekart. 2011-ben megalakította az Ávéd János Balance formációt, melynek célja, hogy új zenei lehetőségeket fedezzenek fel és spontán felmerülő dallami elemeket használjanak. A művésszel Kodály hagyatékának gondozásáról, új, saját lemezéről és inspirációs forrásokról beszélgettünk.