Ha azt hittük, két hét fesztiválozás után Kurtág György életműve már nem tud érdemben újdonságot mutatni, alaposan tévedtünk – szembesült vele a Rádiózenekar koncertjének közönsége. A százéves zeneszerző Colindă-Baladă című alkotása egy Bartók által gyűjtött román kolindaszövegen és -dallamon alapszik, egyértelmű tehát a párhuzam a Cantata profanával. Kurtág Lugoson, Románia területén látta meg a napvilágot, és csak tizenkilenc évesen települt át Magyarországra, innen ered a román nyelv és népi kultúra iránti érdeklődése, amely ebben az esetben mitikus világba kalauzoló, elementáris erejű alkotáshoz vezetett.
A Colindă-Baladă elődjéhez hasonlóan erősen kóruscentrikus mű, a Magyar Rádió Énekkarát mindössze néhány hangszeres kísérte, és a fő történések szinte kizárólag a kórusszólamokban mentek végbe. A cselekmény szerint a Nap házasodni szeretne, ám húgán, a Holdon kívül nem talál senkit, akit elvehetne. A lány különböző feladatokat ad neki, hogy kiderüljön, egybekelhetnek-e, de a szerelmesek végül mégsem lehetnek egymáséi, az égen csupán a Nap szerető fénye éri el a Holdat. A férfi főszerepet tenor szólóra írta a szerző, ezt a sokoldalú muzsikus (énekes, karmester, zeneszerző) Sztojanov Georgi szólaltatta meg – biztosan, erősen és mégis izgalmasan. Vele szemben a Hold a női kar hangján kelt életre, finoman, mégis gazdagon zengő énekkel.
Az egész kórust óriási elismerés illeti, amiért precízen és szépen adták elő az emberiség ősgondolataiba vezető alkotást,
emellett hitelesen és átélhetően szólaltatták meg azt az archaikus hangzást, amely Kurtág művének legfontosabb vonása.
A Magyar Rádió Énekkara (Fotó/Forrás: Vörös Attila / Magyar Rádió Művészeti Együttesei)
A koncert további részeiben a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának többi művésze is sokrétű feladatot kapott. Izgalmas felfedezésnek bizonyult Igor Sztravinszkij Ebony Concertója, amelyben a szerző a jazz világában kalandozott, a big bandre és klarinétra írt alkotás szólóját Borbély Mihály játszotta. Három Bartók-mű is elhangzott,
a női kar és a közülük kikerülő, kiváló szólisták a Falun-dalciklusban is remekeltek.
A nyitószám, a Román népi táncok friss volt és energikus, remekül kimozdította a közönséget koncertjáró reflexeiből, hiszen csupa szokatlan hangzás, meglepő zenei gondolat várt ránk az este folyamán. Zárásként pedig a Divertimento következett, és itt kell kiemelni az egész este folyamán kiválónak bizonyuló karmestert, Vajda Gergelyt, aki nemcsak biztos kézben tartotta az előadók számára is szokatlan feladatot nyújtó zenei folyamatokat, de élettel és energiával töltötte meg azokat. Egy ilyen este végén a hallgató nem is gondolhatott másra, mint hogy az emberi kultúrának milyen sok olyan területe van, amelyben érdemes lenne még jobban elmélyedni.
Fejléckép: Sztojanov Georgi (fotó/forrás: Vörös Attila / Magyar Rádió Művészeti Együttesei)
hírlevél
