Rendhagyó diplomakoncerttel zárta tanulmányait Orosz Balázs tenorista, a Zeneakadémia növendéke március 11-én: a barokk pasticcio módszerét élesztette fel, és
kizárólag tenor hangra írott részekből (illetve néhány kórustételből) állított össze egy a teljes szenvedéstörténetet elmesélő passiót.
Különböző Bach-művek és -feldolgozások mellett szerepeltek részletek a zeneszerző fiatalabb oldalági rokona, Johann Ernst Bach Passióoratóriumából, továbbá Schütz, Buxtehude, Telemann és Händel műveiből, két, dramaturgiailag fontos, de hiányzó recitativót pedig László Laura írt meg Bischofné Göndöcs Petra szövegére. A fiatal énekművész eredeti szándéka az volt, hogy Péter szemszögéből mutassa be az eseményeket, és bár később kiderült, hogy ezekkel a részekkel nem lehet elmesélni a teljes passiót, a Jézust megtagadó tanítvány nézőpontja így is hangsúlyos maradt.
A különböző szerzők stiláris különbségeit persze jól fel lehetett ismerni. Izgalmas színfolt volt a már kíséretében is egyedi, emellett egyfajta archaikus hangzást idéző Buxtehude-mű, vagy a Händel Brockes-passiójából megszólaló olaszos ária. A változatosság szerencsésnek bizonyult, hiszen egyetlen énekhang könnyen egysíkúvá tehette volna a szenvedéstörténetet. A létrejött mű eklekticizmusa azonban nem öltött zavaró mértéket, a hallgatóság képes volt a zenét önálló műalkotásként befogadni, miközben jól felépített dramaturgia is kirajzolódott.
A zaklatottabb hangvételű áriák után a passió elvezetett a csendes merengés és a lelki megnemesedés állapotába.
Megrendítő zárlatnak bizonyult a kérdéses szerzőségű, de Bachnak is tulajdonított Lukács-passió Aus der Tiefe rufe ich kezdetű korálja.
Orosz Balázs (Fotó/Forrás: Csapó József)
A koncerten a Zeneakadémia hallgatóiból alakult Era Nova Kamarazenekar, valamint a vizsgázó énekművész kollégáiból létrejött alkalmi kórus működött közre, Kemény Péter vezényletével. Igényes, élményszámba menő zenei produkciójuk mellett feltétlenül ki kell emelni a ragyogó oboaszólókat, a continuót játszó művészeket és a Buxtehude-darab kisegyüttesét.
Orosz Balázstól kidolgozott, biztos stílusismeretről és nagy átlényegülésről tanúskodó produkciót hallhattunk.
A fiatal énekes hangjához remekül illik a régizene, úgy tűnik, adottságai és érdeklődése szerencsésen találkoznak. Emellett természetesen a mű összeállításában, az ahhoz szükséges kutatómunkában elvégzett érdemeiért, az alkotó- és előadóművészet közti összhang megteremtéséért is elismerést érdemel. Figyelemre méltó, ha valaki képes egy énekesi pályát ilyen jelentős művészi teljesítménnyel indítani.
Fejléckép: Orosz Balázs (fotó: Csapó József)
hírlevél
