Valér

Parafarm és Bevégezetlen ragozás

2002.10.24. 00:00

Programkereső

A zongoraművészként, karmesterként és rendezőként is tevékenykedő kolozsvári zeneszerző, Demény Attila két kamaraoperáját mutatják be ma este, a Budapesti Őszi Fesztivál keretében, a Millenáris Teátrumban. A Parafarm George Orwell Állatfarm című regénye nyomán született, a Bevégezetlen ragozást pedig Örkény István egyperces novellája ihlette. Az operapremierrel egyidőben - a Hungaroton gondozásában - Demény Attilának szerzői lemeze is megjelenik.

A középgenerációhoz tartozó Demény Attila két kamaraoperáját tíz év választja el egymástól: a Parafarm még a kilencvenes évek elején született, a Bevégezetlen ragozást pedig tavaly komponálta. A zeneszerző mégis úgy látja, a két mű dramaturgiai szempontból ezer szállal kötődik egymáshoz, így mindenképpen van létjogosultsága annak, hogy ma este, közvetlenül egymás után mutatják be őket, a Budapesti őszi fesztivál keretében, a Millenáris Teátrumban.

"A Parafarm voltaképpen szürrealista vízió, amelynek irodalmi alapja George Orwell Állatfarm című regénye" - mondja Demény Attila. A librettót ennek alapján - valamint Christian Morgenstern és Petri György verseinek felhasználásával - Visky András írta. A komponista szerint "a kilencvenes évek elején, röviddel a diktatúra bukása után nagyon kemény, sőt kegyetlen korszakot éltünk Romániában, ahol tapinthatóan jelen volt az orwelli világ. Ez a kiindulópontja a Parafarmnak, de azért elrugaszkodtunk az eredeti történettől, mert inkább azt szerettük volna hangsúlyozni, hogy amit Orwell leírt, bárhol, bármikor, bárkivel megtörténhet."

"Serei Zsolt budapesti zeneszerző barátommal éveken át tervezgettük, hogy zenei történetekként próbálunk megfogalmazni Örkény-egyperceseket, amelyek a jellegzetes kelet-közép-európai abszurd irodalom talán legnagyszerűbb remekművei" - meséli Demény. "Serei előbb készült el a maga darabjával, én végül csak 2001-ben írtam meg a Bevégezetlen ragozást, amely valahol a kamaraopera és a táncszínház között helyezkedik el, de végül a haláltáncjáték nevet kapta. A szövegkönyv szintén Visky András nevéhez fűződik. A két művet ugyan egy évtized választja el egymástól, és ennek megfelelően más-más zenei nyelven szólalnak meg, mégis úgy éreztem, hogy a Bevégezetlen ragozás tartalmilag és talán dramaturgiailag is a Parafarm folytatása lehet. Ezt az összefüggést szeretném a mostani előadásban bemutatni." Az a tény, hogy Demény Attila maga rendezi a két kamaraopera budapesti bemutatóját, az ő pályáján egyáltalán nem szokatlan, hiszen a nyolcvanas évek vége óta - elsősorban Kolozsvárott - operarendezőként is tevékenykedik. "A zeneszerző, a karmester és a rendező között lehetnek konfliktusok, és valóban sokszor rajtakapom magam, hogy az egyik vagy a másik énem túlságosan előtérbe került" - mondja. Példaként említi az ugyancsak erdélyi születésű (bár hosszabb ideje Magyarországon élő) Selmeczi Györgyöt, illetve a fiatalok közül Kesselyák Gergelyt, akiknek remekül sikerült összeegyeztetni a karmesteri és a rendezői tevékenységet.

A Parafarm és a Bevégeztelen ragozás bemutatójával egyidőben lát napvilágot - a Hungaroton gondozásában - Demény Attila szerzői lemeze, amelyen a két kamaraopera mellett jórészt vokális kompozíciók kaptak helyet: az Öt dal szopránhangra és klarinétra Weöres Sándor verseit, az ugyancsak szopránhangra és cimbalomra írt Bagatellek Szőcs Géza költeményeit zenésíti meg, míg a Szerelmes énekek című ciklusban a zeneszerzőt Nagy László, Balla Zsófia és Szőcs Géza alkotásai ihlették. "A kilencvenes évek elején találkoztam Csengery Adrienne-nel, és az ő rendkívüli egyénisége, művészete ösztönzött vokális kompozíciók írására. A Weöres Sándor és Szőcs Géza verseivel való találkozást pedig egyszerűen nem lehetett elkerülni, költészetük oly régóta, s oly intenzíven hat rám" - mondja a zeneszerző, akinek albumán még a Tíz zongoradarab című sorozat is helyet kapott.

Demény Attilát az erdélyi magyar zenekultúra meghatározó személyiségeként tartják számon. Rendezései közül kiemelkedik Kodály Székely fonója, amelyből itthon tévéfilm készült, s ezt 2000-ben a hannoveri világkiállításon is bemutatták. Demény nevéhez fűződik a többi között Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusának és Bartók Béla Cantata profanájának erdélyi ősbemutatója. Mindkettőre csak a kilencvenes évek elején, hosszú évtizedekkel a remekművek megszületése után kerülhetett sor, s ennek akkor - közvetlenül a diktatúra bukása után - még tragikus aktualitása volt. "Az elmúlt tíz évben fesztiválokon és más, ünnepi alkalmakkor ugyan elhangzottak a kodályi és bartóki életmű bizonyos alkotásai, de mindez nem pótolhatja a folyamatos, élő, hangzó jelenlétet" - véli Demény Attila, aki az erdélyi magyar zeneélet jövőjét illetően nem túlságosan optimista. Szerinte vannak ugyan megkérdőjelezhetetlen, kimagasló egyéni teljesítmények, de még az anyaországból érkező folyamatos, egyre bővülő támogatás sem teszi lehetővé egy valóban autonóm és életképes zenekultúra megteremtését. Ennek oka egyrészt a pénzhiány, másrészt az, hogy rengeteg kiváló muzsikus elhagyta Erdélyt, és az ő művészetük így nem a szülőföldön, hanem Nyugat-Európában vagy éppen Magyarországon teljesedett ki.