Etelka, Aletta

Karácsonyi koncert Londonban

2002.12.23. 00:00

Programkereső

A Sidney Leon ösztöndíjat 1999-ben hozták létre, az alapításról a Magyar Hírlap elsőként számolt be. A Covent Garden negyedbe frissen beköltözött Magyar Kulturális Központ (HCC) vállalta, hogy részt vesz az akció gondozásában a brit partnerekkel, elsősorban a Mayer-Lisman Operaközpont vezetőjével, Jeanne Hennyvel együttműködve. Az ösztöndíjjal fiatal magyar művészjelölteket támogatnak, olyanokat, akik az operaszínpadon képzelik el a jövőjüket.

Akik még tanulnak - vagy pályájuk legelején járnak -, és szükségük van arra, hogy kiegészítő képzést kapjanak. Jeanne Henny nagy súly helyez a testi és hangi koordinációra, téli kurzusain egyebek között ezt gyakoroltatja. A leckék végén a növendékek találkoznak a közönséggel - így volt ez az idén is, amikor két karácsonyi koncertet adtak. A második hangversennyel, mint már hagyomány, a HCC igazgatója, Bogyay Katalin és munkatársai néhány napra elköszöntek londoni barátaiktól, minthogy a brit fővárosban is beköszöntött a téli vakáció.

Az első koncertet vidéken rendezték, az Oxfordhoz közeli Wotton nem először látott vendégül templomában ösztöndíjasokat, ám először nyílt meg számukra a néhány házból álló tipikusan angol település legnagyobb háza, a Buckingham hercegek palotája, melynek most Lord David és Lady April Gladstone a tulajdonosa, az egyik oldalszárnyban Sir John Gielgoud lakott haláláig. A másik szomszéd is neves személyiség: Graham Greene, az író unokaöccse - ugyanezen a néven. Nos, a négy ifjú énekes: Ducza Nóra, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanárképző főiskolájának hallgatója és hárman a Magyar Állami Operaház stúdiójából: Péter Cecília, Hábetler András és Xaver Rivadaneira a wottoni est után ladyk és lordok sorának gratulációját fogadhatták teljesítményükért.

A program három részből állt, az elsőben klasszikus, népszerű Mozart- és Verdi-operaáriákat énekeltek, a műsort Mozart Don Giovannijából Leporello regiszteráriájával nyitotta Hábetler, a hűvös szalonban mindjárt forró légkört teremtett. A középső részben az énekesek átadták a játékteret ifjú Berki Sándor hegedűművésznek és együttesének, a zongoránál Kassai Róbert ült, a második hegedűs Schrettner Kornél, a csellista Banzi Richárd és a bőgős Puporka Jenő. A kamaraformáció fantasztikus show-val kápráztatta el a közönséget. Ezután az énekesek tértek vissza egy operett-összeállítással, ami részben meglepte, részben fokozódó elragadtatásra késztette a valóban úri publikumot.

A közönség egyébként jelmezekben foglalt helyet, mert a koncert után állt a bál: a Gosford Park című film mintájára az 1920-as évek stílusában öltöztek föl a vendégek. A vastapsos fináléra befutott Sir George Solti özvegye is (Londonban egyébként végighallgatta a műsort), és arra kérte a többieket figyeljék és támogassák a fiatal magyar művészeket, amint azt férje is tette. Lady Solti ugyanazt hangsúlyozta, amit a nyugalmazott diplomata, David Gladstone, William Ewart Gladstone-nak, Viktória királynő miniszterelnökének leszármazottja: az uniós csatlakozás előtt a brit embereknek befogadóan kell viselkedniük, hiszen lám, a magyar kultúra olyan értékekkel gazdagítja különben is sokszínű életüket, amelyek más, új és egyenrangú minőséget képviselnek a már megszokottakkal.

A hangversenyek vendégei szinte versengtek azért, hogy az énekeseket, mestereiket Alter Katalint és Forrai Zsuzsát, valamint a HCC igazgatóját, Bogyay Katalint biztosítsák arról, jövőre is várják a következő ösztöndíjasokat. Sőt az is valószínű, hogy a Lordok Háza és a Parlament termei megnyílnak egy-egy eseményre a magyar muzsikusok számára.