Árpád

Richard Wagner

2003.06.09. 00:00

Programkereső

Lipcsében született 1813-ban. Első maradandó zenei élményei Drezdához és Lipcséhez fűződtek: Weber, illetve Beethoven műveit ismerte meg ezekben a városokban. Lipcsében egy ideig a Nicolai Schule növendéke volt, majd az egyetemre is beiratkozott.
a1f0f65e-942a-401d-971d-567033a697d8

1833-ban színházi karmester lett. Rövid idő alatt jó néhány német színpadot megismert és tapasztalatait későbbi alkotói pályáján értékesítette. Első operái (Rienzi, 1838—40; A bolygó hollandi, 1841.) e kalandos vándorélet tanulságait egyesítették a francia nagyoperai stílussal, amelyet Párizsban sajátított el. Az itt töltött időszak Meyerbeer és Berlioz hatásának nyomait hagyta Wagner művészetén: Meyerbeertől a nagyszabású színpadi jeleneteket, Berlioztól a hangszerek kifejező, festői effektusait sajátította el. A Tannhäuser (1843—44) már Wagner egyéni útját jelzi, amelynek a Grál-mondát feldolgozó Lohengrin (1846—48) a folytatása. 1842-ben drezdai udvari karmester lett, az 1849-es forradalmi megmozdulások alkalmával azonban kompromittálta magát a hatóságok előtt, s menekülnie kellett. Svájcban telepedett le. A ötvenes évek elején elméleti írásokkal foglalkozott, miközben — szerelmi bonyodalmak és családi viszályok között — a Nibelung-monda feldolgozásának tervét megérlelte. Mathilde Wesendonkhoz fűződő heves és boldogtalan szerelmét a Trisztán és Izolda című operában tette halhatatlanná (1857—59). Majd felesége halála után újabb érzelmi konfliktusba bonyolódott azzal, hogy megszerette és utóbb nőül vette Cosimát, Liszt Ferenc leányát, Bülow feleségét. Ezúttal ismét egy remekműben „vezette le” az érzelmek viharát, ez azonban már nem a reménytelenség és halál költői megfogalmazása, hanem az érett bölcsességé és egyben a német nemzet öntudaté: A nürnbergi mesterdalnokok (1862—67) Wagner legragyogóbb, legszellemesebb operája, amelyben nemcsak a derűs ifjúi szerelem és a bölcs öregkori rezignáció kap hangot, hanem a maradiság, vaskalapos gáncsoskodás kíméletlen karikatúrája is.

Ebben az időben már tisztán látta, hogy élete célja a Nibelung-sorozat méltó előadására rendeltetett színház létrehozása. Ehhez a nagyra törő tervhez hatékony segítséget kapott a bajor királytól, akiben Wagner rajongó és bőkezű pártfogóra lelt. Az ő támogatásával épülhetett fel a bayreuthi Festspielhaus, a német mitológia e roppant ciklusának temploma, a wagneri életműnek szentelt zarándokhely. A színházat, melynek alapkövét maga Wagner helyezte el ünnepélyes külsőségek között, 1876-ban nem kevesebb fénnyel avatták fel.

Utoljára a keresztény mitológia köréből merített Parsifal-témát dolgozta fel Wagner, ezt a művet élete utolsó előtti esztendejében mutatták be. 1883-ban Velencében halt meg a zenés dráma egyik legnagyobb alakja.