Árpád

Tina Turner és a rajkók

2003.09.02. 00:00

Programkereső

A Rajkózenekar szeptember 3-i, zsinagógabeli koncertje apropóján Gerendási István igazgatóval és Sket István művészeti menedzserrel beszélgettünk.

-A koncertet Rózsavölgyi Márk emlékének ajánlják. Mit játszanak ezen az estén?

S. I.: – A teljes műsor meglepetés, de játsszuk például Liszt, Kodály, Verdi műveit. A Zsidó Nyári Fesztivál szervezői kérték, hogy válasszunk valamit Rózsavölgyitől is, aki a verbunkos egyik nagy, zsidó származású alakja. Végül az Ünnepélyest választottuk.

- Vagyis igazodnak a szervezők igényeihez?

G. I.: – Műsorpolitikánk meglehetősen egyedi. A legtöbb zenekar egy évadon át ugyanazzal a programmal lép fel. A mi repertoárunk viszont több száz műből áll, amelyből minden fellépésre külön műsort válogatunk össze, figyelembe véve a szervezők kérését is. A skála széles, a cigányzenétől a nép- és komolyzenén át a klezmerig terjed. Játszunk olyan műveket is, amelyeket mások nehézségük miatt nem mernek, mint például Kodálytól a Galántai táncokat vagy Liszt 14. rapszódiáját.

- Ehhez a zenészeknek folyamatosan játszaniuk kell, hogy ne felejtsenek.

G. I.: – A rajkók esetében ez nem egészen így van. E kivételes tehetségű fiataloknak a zene a vérükben van. A zenekar alapítója, Farkas Gyula zeneszerző és hangszerelő csodálatos módon tanított: elmondta a zenét, a gyerekek pedig két-három alkalom után megjegyezték. Méghozzá egy életre. Ezt a módszert elsajátította Mészáros Tivadar, a mostani művészeti vezetőnk is. Így a zenészek – bár tökéletesen olvassák – sem a próbákon, sem a koncerteken nem használnak kottát, mindent a fejükben őriznek.

- Az ötvenéves Rajkózenekar tavaly Kodály Zoltán-díjat kapott. Milyen most a helyzetük, és mik a terveik?

G. I.: – A Kodály-díjnak nagyon örültünk, hiszen ez szakmai elismerés. Úgy gondolom, a közönség elismerése szintén a miénk: előfordul, hogy időhiány miatt kell lemondanunk felkérést. Nagyon sok hétköznapi megerősítést is kapunk. Nemrég egy svájci magánfellépésünkön ott volt Tina Turner is, és rajongott a zenénkért.

S. I.: – A világ legkülönbözőbb országaiba utazunk, és mindenhol a magyar kultúra jeles képviselőiként fogadnak minket. Akkor is, ha itthon nem mindig így gondolnak ránk. Két éve például nem vittek ki minket a franciaországi magyar évadra, mert azt mondták, nem vagyunk eléggé magyarok. Ennek ellentmondani látszik, hogy az idén a Párizsi Magyar Intézet meghívására adtunk koncertet – ezen egyébként olyan sokan voltak, hogy az öltözőben és az utcán állva is hallgatták. Úgy tapasztaljuk, hogy a zenénkre van igény. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tizenkét éve működünk állami támogatás nélkül. A jövő? Hiszszük, hogy a kultúra, a zene segít abban, hogy egy másik oldaláról is megmutatkozzék a cigány kisebbség. Ezért elindítunk egy mozgalmat: ingyenes cigányzenei, irodalmi esteket, színházi előadásokat szervezünk általános iskolásoknak. Nagyon sok, elsősorban cigány kisgyerek azt sem tudja, mi az a színház, így viszont lehetőségük lesz megismerni, megszeretni a kultúrát.