Lázár, Olimpia

Bánk bánhatja

2003.09.25. 00:00

Programkereső

Végső Zoltánt csupán e helyt kinyomtatott betűiből, Pál Tamást úgy ötven éve személyében is elég jól ismerem. Egyikük tőlem távoli zenei műfajok elemzőjeként okít, másikuk ismerős zenékről, pálcával a kezében, kiválóan. Hanem Bánk, illetve az Erkel-opera CD-je bánhatja, hogy tévedések csusszantak kritikájába (Végső Zoltán: Bánk bán, ÉS, 2003/36.) és a kritika kritikájába (Pál Tamás: Tudatos lesajnálás, ÉS, 2003/37.) egyaránt.

1. A Zrínyi szózata 1955. szeptember 16-án, Kodály 73. születésnapján, a Rádió 6-os stúdiójában hangzott el először, két nap múlva a Zeneakadémián (énekeltem mindkét estén), „legközelebb” a nyolcvanas évek második felében, a Múzeum-kertben soha. Ott tömeghatása nem volt/lehetett semmi formában. Érvnek-ellenérvnek e hivatkozás használhatatlan. Múzeum-övezte szabad téren, a Károlyi-kertben volt viszont Kodály Nemzeti dal-férfikarának bemutatója (1956. szeptember 4.), Pál Tamás bizonyára erre gondolt.

2. Erkel de facto nem a történelemben vándorolt vissza 650 évet (Végső) „mint száműzött, ki vándorol”, hanem drámatörténetünkben néhány évtizedet, egészen Katona Józsefig. Egyébként előtte is, utána is sok zeneszerző tévedt történelmi témába, de senki nem verte el a port Händelen, ki a biblia Ószövetségből írta a brit polgár felemelkedését dicsőítő oratóriumait, sem Verdin, ki valóságos jelképe lett a risorgimentónak, miközben operáival a múltba révedt.

3. Egyetértek Pállal, szükséges Erkel operáinak kritikai kiadása. Olyannyira az, hogy éppen napjainkban folyamatban is van. Azonban lemezfelvételre nem merném ajánlani a teljes termést. A kilenc dalműből hetet hallottam, közülük négy bizonyosan raktárban porosodna CD-n, még ha finanszírozná is egy Ford vagy Rockefeller Alapítvány, mivel, sajnos, már tegnap sem érintette meg a közönséget.

4. Lemezt eladni a produkciónak egyáltalán nem „a legkönnyebb része”. A „csúnya” multi, nevezetesen a Warner/Teldec valószínűleg többet tud tenni a Bánk bán-cédé nemzetközi terjesztéséért, ami manapság elég keserves apró- és nagy munka, mint bármelyik hazai kiadó. Végső kollégám nem tudja ezt?

5. A témában annyira elfogulatlan vagyok, hogy nem láttam-hallottam a Bánk-mozit, illetve -cédét. Emlékeztetek a három majomszobrocskára; egyikük befogja a szemét, másikuk a fülét – eddig lehetnék magam is –, hanem a harmadik a száját tartja, ezt már nem vállalom.

Végs? Zoltán véleménye a saját tulajdona. De technológiai tévedés áldozata, ha „filmhangot” vél hallani, mert rávetíti a cédét a mozidarabra. A filmzenét – más szóval kísérőzenét – a vizuálisan befejezett, készre montírozott képszalaghoz utólag veszik fel. Vázlatokból, stopperórával írja a zeneszerző lóhalálában, s a hangfelvétel pontosan idomul a látványhoz. Operával ez lehetetlen. Szervezésileg is, mivel zenekar és kórus nem rostokolhat hét- vagy hónapszám a filmfelvétel különböző helyszínein, akusztikailag nagyon különböző szabad és zárt tereken, hogy a tizedik csapó-jelre is eljátssza ugyanazt a néhány ütemet, majd további néhányat a zenedráma egészen más helyéről. Ezt nem bírná az énekes gárda, sem a zenekar meg a kórus.

Az opera-mozi hangfelvétele szükségszerűen megelőzi a kamerát: a zenét mint folyamatot rögzíti a képek el?tt (vágó persze a zeneszobához is tartozik, az esetleges hibák korrekcióinak beillesztésére). A karmester vezér-, nem pedig forgatókönyvből dirigál. Alapjában véve zenei szempontok vezetik, bár lehet, hogy egyik-másik helyütt teljesíti a filmrendező kívánságait. A film forgatásakor bizonyára hangszóróból szól a zene, hozzá imitálják az énekesek szájmozgásukat.

Más a helyzet, ha homogén térben készül felvétel. A bemikrofonozott Veronai Arénában, a Milanói Scalában vagy a londoni Covent Gardenben. Ott a tér változatlan és nem opera-mozi forog, hanem színi előadás felvétele.

„Rost Andrea lötyög a térben.” Lehet, hogy abban lötyög, nem tudhatom. Egy Solti György nevű, utóbb Sir-ré emelt magyar úr találmánya volt a sztereotechnika hajnalán, 1958-ban, hogy a hangzó teret lötyögtesse. Ő találta ki, hogy operalemez felvételekor az énekesei járjanak mikrofontól mikrofonig, használják ki az akusztikus térhatást. Solti leleménye bevált, azóta így készül minden operafelvétel.