Valér

Fantasztikusan gazdag a magyar jazz

2003.09.27. 00:00

Programkereső

Babos Gyula fesztiválokról, a zenei életről és egy új lemezről Babos Gyula gitárművész-zeneszerző évtizedek óta a hazai jazz élet egyik legsokoldalúbb egyénisége. Kísérletező kedvű alkotó és előadó, szerzőként gyakran kirándul a pop műfajába is. Mindemelett tanítja a jazz gitár tudományát, és aktívan részt vesz a hazai jazz élet szervezésében is. Zenekarával, a Babos Project Romanival a hétvégén a 32. Debreceni Jazz Fesztiválon és a budapesti Magyar Jazz Ünnepén is szerepel.

- A zenész számára nyilván szerencsés, hogy megszaporodtak Magyarországon a jazz fesztiválok.

- Így van. Egyébként az, hogy egy ország kulturális élete milyen színvonalú, jellemzi az ország állapotát. Az, hogy az úgynevezett "nem eladható" műfajokat, tehát az értékes zenét felvonultató fesztiválok száma nőtt, azt jelenti, hogy az ország kultúrájának ez a szelete mozgásban van.

- Ezek a fesztiválok megfelelően reprezentálják a hazai jazz életet?

- A reprezentáció ebből a szempontból nem feladat. A fesztiváloknak az a feladatuk, hogy egy bizonyos kultúrát egy adott földrajzi környezetben élővé tegyenek. Amúgy pedig ha a reprezentációról beszélünk: Magyarországon évente több mint ötven jazz lemez jelenik meg, ami borzasztóan erős jelenlétet jelez. Magyar zenész-tanár az Egyesült Államokban tanít jazzt, a világ legrangosabb, amerikai jazz egyetemének van magyar ösztöndíjasa, hazai zenészek világhírű muzsikusokkal készítenek közös stúdiólemezt, és, hogy egy itthon készült lemez tizenhat európai országban van jelen, valóban azt jelenti, aktív művelői vagyunk műfajunknak. A médiában sokszor egészen más dolog tűnik hírnek, ez nem bennünket minősít. Valami újraélesztésére viszont nagyon vágyunk: arra, hogy a főiskolai és egyetemi klubokban újra legyen jazz élet. Ennek érdekében létrejött egy csoport aktív zenészekből, mint Dés László, Horváth Kornél, Borbély Mihály, Szakcsi Lakatos Béla, László Attila, Dr. Gyimesi László és jómagam. A kulturális kormányzattal együttműködve keressük a megoldás lehetőségeit.

- Az önálló intézményekké vált főiskolai és egyetemi klubok programszerkesztésébe hogyan nyúlhat bele a minisztérium?

- Nem kell belenyúlni. Nem is olyan régen még a főiskolások és az egyetemisták úgy szervezték meg a kulturális életüket az intézményen belül, hogy abban a kultúra minden szegmense szerepeljen. Fontos volt számukra, hogy személyesen találkozhassanak a legkülönbözőbb területeken hitelesnek számító emberekkel. Miért ne lehetne ezt újjáéleszteni? Ennyi az egész.

- Nem szerencsétlen az a véletlen, hogy ezen a hétvégén egyszerre zajlik a 32. Debreceni Jazz Fesztivál és a Magyar Jazz Ünnepe Budapesten?

- Én optimistán látom a dolgot, azt mondom, fantasztikus a magyar jazz gazdagsága, ha egy hétvégén két nagyvárosban is zajlik fesztivál.

- Nem osztja meg ez a közönséget?

- Nem. Miután ezeknek az eseményeknek a látogatottsága a szemem láttára változott az elmúlt években, nyugodtan mondhatom, hogy nem. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt Debrecenben 2500 ember szorongott a sportcsarnokban, Budapesten pedig egyáltalán nem volt jazz fesztivál. Arra is emlékszem, hogy évek alatt a debreceni fesztivál magas művészi színvonalát megtartva, színházi eseménnyé alakult. Lassan a helyére került minden.

- Készül-e arra, hogy a Babos Project Romanival a koncertezés mellett a közeljövőben újabb lemezt készítsen?

- Igen. Készülök az új lemezre. Mostanában úgy érzem, inkább koncertlemezt vennék fel szívesen. Egy jó koncert hű hangfelvétele lenne a lemez anyaga. Van egy indiai ütős zenész, Trilok Gurtu, akivel nagyon régóta szeretnék játszani. Nem szeretem a steril, számítógéppel kozmetikázott stúdiólemezeket. Ami a koncerten elhangzik - akár hibásan is - minden javítás nélkül kerül majd a lemezre. Az ilyen élő felvételnek látom értelmét.