Szilárda

Ugrasd, forgasd!

2003.10.03. 00:00

Programkereső

Az Állami Népi Együttes bemutatója Elfeledett nemzeti táncainknak, a verbunkosnak és a csárdásnak szenteli legújabb táncpanorámáját a Magyar Állami Népi Együttes. A Nemzeti Táncszínházban október 4-én este hétkor mutatják be Verbunkos című produkciójukat.

A kétrészes munka a magyar nemzeti romantika korszakába kalauzol. Világszerte ismert tánctípusainkat a kialakulásuktól egészen a kiteljesedésükig nyomon követi. Az alkotók - Varga Zoltán rendező-koreográfus, valamint Szilágyi Zsolt és Juhász Zsolt társkoreográfusok - azt szeretnék megmutatni, hogy milyen fontos szerepet tölt be nemzeti hagyományainkban a verbunkos és a csárdás. Hoztak táncokat a Szilágyságból, régi magyar ugróst és csalogatóst a Nyugat-Dunántúlról, XVIII. századi vonulóst és forgatóst Erdélyből, a paraszti hagyomány páros és férfitáncait a Rábaközből. Megidézik az előkelő nemzeti szalonok hangulatát a palotással, valamint láthatunk egy keservest, amely az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukását siratja. Színes és élő hagyomány elevenedik meg a színpadon.

A csárdás és a verbunkos egészen új táncstílust hozott létre
- hangsúlyozza Varga Zoltán. A koreográfus szerint a táncainkban már a XVIII. század végén is ismertek voltak a verbunkos elemek: Berzsenyi többször megénekelte a toborzó obsitosok hetyke járását, ahogy Gvadányi József, a korszak másik jeles alkotója is. A verbunkos a virágkorát a XIX. század harmincas éveiben élte. Talán kevesen tudják, hogy Mária Teréziának köszönhetjük ezt az új tánctípust. Elhúzódó háborúi miatt szükség volt a katonai utánpótlásra, ezért toborzói sorra járták a korabeli Magyarország településeit, és tánccal, vigalommal, borral csábították el a parasztfiúkat a sokszor évekig tartó keserves katonaéletre. Másik nemzeti táncunkkal, a csárdással nagyjából egy időben születtek az európai népek nemzeti táncai. Érdekes, hogy míg a német, a cseh, a lengyel és a magyar tánckarakter kifejezőivé a szabad, rögtönzött páros táncok váltak (mint amilyen a keringő, a polka, a mazurka, a krakowiak, a csárdás), szomszédainknál, így a románoknál és a szerbeknél ezt a szerepet inkább a kollektív csoporttáncok töltötték be, a hora vagy a koló.

A Magyar Állami Népi Együttes új produkciójának jelmeztervezője, Lőrincz Beáta nagy gondot fordított a történelmi hitelességre és a látványra. A sárközi viseletre erőteljesen hatott a barokk, az erdélyi ruhákra a reneszánsz tiszta vonalai és formái jellemzők, a rábaközi viseletek a biedermeier hatásáról tanúskodnak. A toborzások és a pattogós csárdások mellől nem maradhat el a cigánymuzsika, a cimbalmok versengése. Mivel az ábrázolt időszak legszórakoztatóbb tánczenei formációját a cigányzenekarok jelentették, az előadásban az együttes cigánymuzsikusai hangsúlyos szerepet kaptak. A táncok kíséretén kívül önálló koncertdarabokat is előadnak az Oláh Jenő, Radics Ferenc, Pál István, Salamon Beáta prímások által vezetett zenészek.