Szilárda

Juliska néni CD-je és a bagiság

2003.10.14. 00:00

Programkereső

A faluközösség erősítő szálai Évről évre Bagon rendezik meg a hagyományőrző népi együttesek országos fesztiválját szüretidőben, szeptember végén. Az idén is több százan táncoltak végig a falun, majd énekeltek, játszottak a művelődési ház színpadán. Abban a házban, amelynek avatásától kezdve gondnoka Tóth Sándorné, született Tóth Julianna.

Az avatás 1962-ben volt, tavaly meg is emlékeztek a 40. évfordulóról. Az idén viszont Juliska néni első CD-jének bemutatójával zárult a színpompás találkozó. A Piros bagi nagy határ című felvételen a bagi Muharay Elemér Népi Együttes asszonykórusa és a Fix-Stimm zenekar működik közre.

Amikor a hatvanas és a hetvenes években egymást érték a bagi színpadon a híres beatzenekarok, autogramgyűjtés közben nem gondoltuk, hogy az ezredforduló után majd a ház gondnokától kérünk aláírást az ő lemezére. A bagi hagyományőrzés érdekes módon akkor lendült fel, amikor véget ért az erősítős zene korszaka a kultúrházban. Juliska néni 1975 óta tagja a bagi Muharay Elemér Népi Együttesnek, és azóta talán több országban megfordult, mint a magyar sztárvilág. De ami ennél is fontosabb, az ő és társai ajkán elhangzó énekek immár csaknem harminc éve a faluközösség erősítő szálai, olyan jelképeivé váltak a bagiságnak, mint a templom nagyharangjának kondulása.

Juliska néni 1931-ben született és 13 éves koráig tanulhatta a népdalokat, népi énekeket édesapjától, aki cipészmester és egyben brácsás volt Tóth András zenekarában, de a háborúból nem tért haza. Az ő emlékére hangzik el a felvételen a Fogolysirató ének.

Hogy mi a titka Juliska néni énekművészetének, azt Rónai Lajos népzenész, népzenekutató, a felvétel zenei rendezője az adottságaival magyarázza: „Csodálatosan érthető szövegkiejtése és szülőföldjére jellemző ízes tájszólása még élvezetesebbé teszi előadását. Dalaiban benne van egész életének öröme, bánata, ugyanakkor éneklését letisztult, méltóságteljes nyugalom hatja át.”

Juliska néni életéből eddig valahogy kimaradt egy olyan hivatalos papír, amely szerint ő a népművészet mestere lenne. De mindenki annak tartja. Olsvai Imre népzenekutató 1997-ben úgy nyilatkozott énekléséről, hogy „Juliska néni anyanyelvi szinten taníthatná a bagi népdalokat”.

Avatott tollal arról is tanulmányt lehetne írni, ahogyan Juliska néni éneklése után meghajol a közönsége előtt.

Ideje volt, hogy mi is meghajoljunk előtte.