Szilárda

Jubileum Újdelhiben

2003.10.24. 00:00

Programkereső

Negyedszázada működik Indiában a magyar intézet A bejáratnál mosolygó, barna egyenruhás gurkha őr ellenőrzi az érkezők személyi adatait, majd kinyitja a hófehér kaput. A hatalmas kertben majmok kószálnak a trópusi fák árnyékában, Laksmi istenasszony szobra előtt pedig mókusok vívnak ádáz küzdelmet a zöld papagájokkal némi kesudió reményében.

A koloniális stílusban épült ház kapuján tucatnyi jókedvű, turbánt vagy éppen szemkápráztató szárit viselő fiatal tódul a kertbe. „Viszontlátásra! Viszontlátásra!” – búcsúznak egymástól – magyar nyelven! Éppen véget ért a magyar intézet haladó csoportjának nyelvórája. Indiában vagyunk, Delhi kellős közepén!

Az indiaiak élénken érdeklődnek Magyarország, a magyar filmgyártás, képzőművészet, zene és természetesen a sport iránt. A magyar konyha és kiváló boraink jó híre is eljutott már Indiába. Folyamatosan nő azoknak a tábora, akik rendszeresen szeretnének foglalkozni a magyar kultúrával. Erre nyújt remek lehetőséget a Delhi belvárosában működő Magyar Kulturális Központ. Az intézetet 25 évvel ezelőtt alapították.

A két ország kulturális kapcsolatai persze jóval régebbre nyúlnak vissza ennél a negyedszázadnál. Híres magyar utazók, tudósok és felfedezők már a XVIII. században eljutottak Indiába. Az erdélyi Honigberger doktor a híres Randzsit Szingh maharadzsa udvari orvosa volt, Kőrösi Csoma Sándor itt alkotta meg a világ első tibeti–angol szótárát, és az elmúlt századokban számos magyar művész keresett ihletet Indiában. A magyar anya gyermekeként Budapesten született Amrita Sher-Gil festményei ma nemzeti kincsnek számítanak. Az emberek azt sem felejtik, hogy legendás költőfejedelmük, Rabindranáth Tagore Magyarországon talált enyhülést betegségére.

A lehetőségek tehát adottak arra, hogy a két ország között pezsgő kulturális kapcsolatrendszer alakuljon ki. Az intézet szinte mindennap kínál valamilyen programot, filmvetítést, tudományos előadást, nyelvtanfolyamot, kiállítást, így nem csoda, hogy az indiai értelmiség kedvelt találkozóhelyévé vált. A központot három éve Radnóti Aliz igazgatja – ő az első nő az intézet élén. Kemény munkával kellett rátermettségét bizonyítania. Ebben segítette, hogy kandidátusi címét a modern indiai történelemről írott munkájáért kapta. Folyékonyan beszél hindiül, ért pandzsábiul, és ma már urdu nyelven is tanul.„Nagy megtiszteltetés számomra annak az intézetnek az élén állni, amelyet előttem a legkiválóbb magyar szakemberek vezettek. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának munkatársai is mindent megtettek azért, hogy méltóképpen képviselhessük itt hazánkat – meséli Radnóti Aliz. – Jelenleg gőzerővel folyik a 25. éves jubileum őszi záróünnepség- sorozatának előkészítése.”

Az ünnepségsorozat részeként fellép Indiában Fellegi Ádám, az Auer Vonósnégyes, a Jazz Timers Együttes. Az intézet kiállítással emlékezik meg az 1956-os forradalomról, amit Swierkiewicz Róbert Munkácsy-díjas festőművész tárlata követ, majd kortárs magyar fotóművészek alkotásait állítják ki. Magyar filmek szerepelnek a delhi, a calcuttai és a bombayi nemzetközi filmfesztiválokon. Az ünnepségsorozat idején magas szintű hazai vendégek érkezése várható. (A Népszabadság értesülései szerint Indiába készül Medgyessy Péter kormányfő.)

Az elmúlt években Kossuth- és Munkácsy-díjas magyar művészek mutatták be alkotásaikat Delhiben. Az európai kultúra iránt érdeklődő indiaiak megcsodálhatták többek között Konok Tamás, El Kazovszkij, Barabás Márton, Balás Eszter, Várnagy Ildikó, Márkus Péter, Bakos Ildikó, Gyárfás Gábor műveit. Évtizedes szünet után a magyaroknak sikerült először Delhiben templomi orgonakoncertet tartaniuk. Nagy sikert aratott a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a Bihari János Népi Együttes, a Makám, a Kvintesszencia Régizene Együttes és az indiai zenét játszó Samsara együttes.

Az intézet hosszú távú tervei között szerepel az is, hogy kiállításokat és filmeket juttasson el a környező országokba, hiszen Delhi remek ugródeszka lehet az egész hatalmas dél-ázsiai térség felé. Eddig ez nem sikerült. – Másfél éve már éppen csomagolni akartuk a Nepálba szánt kiállítási anyagot, amikor ott kitört a fegyveres harc a kormány és a maoista gerillák között. Az út Katmanduba a lázadó tartományokon át vezetett volna. Mihelyt lehetőségünk lesz, azonnal viszünk kulturális programokat Nepálba, Srí Lankára, Bangladesbe. Bhutánnal már tudtunk egy közös kiállítást szervezni – sorolja az igazgatónő.

Az Indiába érkező magyar ösztöndíjasok tudják, milyen szerencse, hogy itt működik az intézet. A magyar központ fontos kulturális diplomáciai feladatokat is ellát. Segít abban, hogy magyar kutatók és tudósok megtalálják a megfelelő indiai partnereket, és odafigyel arra is, hogy az ösztöndíjasok a lehető legtöbbet kihozhassák tanulmányútjukból. Az intézet kapcsolatrendszere megkönnyíti az egyetemek és kutatók egymásra találását, a magyar és az indiai együttesek, művészek vendégszereplését a két országban.

Az indiai közvélemény értékelte, hogy a magyarok kitartottak Delhiben, dacára az afganisztáni béketeremtésnek, az iraki háborúnak, vagy a tavalyi, már-már atomháborúval fenyegető konfliktusnak a szomszédos Pakisztánnal. A központ kapui végig nyitva voltak, az érdeklődők jöhettek, olvashattak, tanulhattak, zenét hallgathattak. Az elmúlt év folyamán közel száz elismerő cikk jelent meg az indiai sajtóban az intézet munkájáról. A siker titka a sokoldalúság és a rugalmasság. Minden munkatársnak két-három dologhoz kell profi szinten értenie. A sofőr szükség esetén villanyt szerel vagy megbütyköli a kerti kút szivatytyúját. A gazdasági munkatárs az egész napos könyvelés után pihenésképpen órát tart a haladó magyar csoportnak vagy előadást a Nehru Egyetemen. Az indiai programkoordinátor egyben filmszínész is, a gondnok pedig nem ijed meg akkor sem, ha szerkeszteni kell az intézet honlapját vagy hírlevelét.

Manapság minden magyar utazó tudja: ha bajba jut, a központ munkatársaira mindig számíthat. Akkor is, ha esetleg éjjel kettőkor csönget be az intézet kapuján. Persze nem kell ahhoz bajba kerülni, hogy valakit szívesen lássanak. A magyar vándor megpihenhet, és egy csésze indiai tea vagy magyar kávé elfogyasztása után újult erővel folytathatja Delhi, India felfedezését.

Újdelhi, 2003. október