Luca, Ottilia

Feketén-fehéren

2004.01.16. 00:00

Programkereső

Jazz, swing, tánc, fekete zenészek, füstös kocsmák – fotók prím plánban az ötvenes évek Dél-Afrikájáról. Az ember szinte vágyakozva nézi ezeket a képeket. Pedig már vészesen közeledik az apartheid. A feketék és a fehérek nem, vagy csak alig érintkeznek egymással. Egymás mellett laknak, de külön világot élnek – átjárás nincs.

Ebbe a feszült légkörbe érkezett 1950-ben Jürgen Schadeberg Németországból, az „éppenhogy” összeomló fasiszta birodalomból. A 19 éves fiatalember a kettészakadt társadalmat kezdetben nem értette. Nem csak magát az elkülönülést nem, hanem azt sem, hogy az elnyomottak, sokkal pezsgőbben éltek. Nyitottak, dinamikusak voltak, fogékonyan vették a változásokat, ezért gazdagabb kultúrát tudhattak magukénak, mint a fehérek. Ezzel szemben az elnyomók lagymatag, dekadens életet folytattak. Az idegenként érkezőnek az volt az érzése, hogy a fehérek vannak kirekesztve. Míg ők az Elvis utánzatokért rajongtak, addig a feketék klubokba jártak, sistergő-vérpezsdítő zenéket játszódtak-hallgattak, és olyan énekesek léptek fel, mint Dolly Rathebe vagy Miriam Makeba.

Schadeberg először szabadúszóként dolgozott, majd fotózni kezdett. A Drum Magazinnak fényképezett, melynek később művészeti vezetője lett. Képeiből igyekszik kiszorítani a politikát, az állásfoglalást. Mindkét tábort őszintén közelíti meg, és mindkét tábort trükkök, túlzások nélkül ábrázolja. Úgy vett részt fényképezőgépével a hétköznapokban, mintha ott sem lett volna. A feketék lakta Sophiatown kitelepítés előtt álló lakói tekintetében minden benne van – mellőzném a jelzőket. A zenélő, táncoló feketék láttán és a címeket (olykor képaláírásokat) olvasva – „A Ritz Johannesburg belvárosában a péntek esti swing helye. Jó zene szólt, a hall megtelt szórakozni vágyókkal” – pillanatok alatt hatnak a fotók. A napozó, ugrókötelező fehér lányok megejtően kedvesek, a „pénzszagú” illusztrációk – „Csókold meg a pénzem, szerencsét hoz” – dekadenciát sugároznak. Schadeberg műveiben nyoma sincs a felháborodásnak, haragnak. Fekete-fehér képek feketén-fehéren. Első volt Dél-Afrikában, aki feketéket ábrázoló fotókat közölt. Munkásságát a titkosrendőrség is értékelte: 1964-ben kiutasították az országból, csak 1985-ben térhetett vissza. Időközben Európa nagyvárosaiban és Amerikában elismert fotóriporterré vált.

A tízéves szabadságát ünneplő Szabad Dél-Afrika Fesztivál keretében a Dorottya Galériában Jürgen Schadeberg 38 képét láthatjuk. Feketén-fehéren.