Pandora, Gabriella

Horváth Balázs: Gabrieli kommentárok – zenekarra

2004.01.28. 00:00

Programkereső

A darab a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara megrendelésére készült 2003-ban, a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és a Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottságának támogatásával.

A kéttételes darab első része egy nagyszabású, huszonkét hangszerre íródott Giovanni Gabrieli Sonata formáját követi végig, részint annak konkrét vagy átalakított anyagaival, részint teljesen új anyagokkal. A minta követésén túl három szempont érdekelt Gabrieli zenéjében. Az első a harmóniaviszonyok, melyek az esetek többségében tiszta kvint relációban mozognak. Második a páros és páratlan ütemek váltakozása egy kötött arány szerint. Évezredek óta tudjuk, hogy a tiszta kvint hangköz matematikailag kifejezhető arányszáma 2:3, pontosan az az arány, ami az említett ütemváltások ritmusarányaiban is jelentkezik. Ezért váltakozik darabom I. tételében a tempó vagy a ritmus mindig 2:3 arányban, ahogy a hangmagasságcsoportok is eszerint, vagyis alapvetően kvintekben épülnek ki.

A harmadik fontos szempont Gabrieli térkezelése. Az ő idejében a velencei Szt. Márk bazilika különböző pontjairól szólaltak meg a kórusok és hangszeresek, a teret teljesen betöltve. Ahogy ő a huszonkét szólamú Sonata-ban, én is öt részre osztottam a zenekart. A színpad bal oldalán helyezkednek el a legmagasabb hangú hangszerek; tőlük jobbra valamivel mélyebbek, és így tovább egészen a színpad jobb széléig, ahol a legmélyebb hangú hangszerek találhatók. Az ötfelé osztott zenekar nem csak Gabrieli öt, „kórusnak” nevezett hangszeres csoportját reprezentálja, hanem a kvinttávolságnyi regiszterben szétosztott hangteret is. Ily módon kapcsolódik össze a darab tempóbeli-, hangmagasságbeli- és térbeli-, egyben hangszínbeli szerkezete is. A teljes zenei tér betöltéséhez kapcsolódik még egy tényező, a konstans, de állandóan változó pulzáció, melyet az ütőhangszerek szórnak szét a térben.

b9db7731-a391-4956-8e83-f5c12cbd9bf8

Darabom I. tétele tehát sok szempontból kommentálja Giovanni Gabrieli műveit, szorosabb-lazább kapcsolatokat kiépítve. A II. tétel viszont, mondhatni az I. tétel kommentárja. A Gabrielitől „ellesett” zeneszerzési technikák absztraktabb alkalmazása jelenik itt meg. A hangszínek és a térbeliség ezért összetettebb módon működnek, ahogy a hangmagasságok és a ritmusok is, hiszen azok teljes mértékben saját invenciómból származnak. Bár a II. tétel zenéje csak távoli rokonságban áll Gabrieli zenéjének világával, az I. tétel kommentárjainak köszönhetően ez a rokonság körvonalazódni tud.

(Horváth Balázs Gabrieli-kommentárok című darabjának bemutatójára február 5-én, este fél nyolckor kerül sor az Olasz Kultúrintézetben. Az esten elhangzik még Gabrieli Nyolcszólamú canzonák, Mendelssohn Hebridák – nyitány és Olasz szimfónia című műve. A Magyar Rádió Szimfonikus zenekarát Kovács László vezényli. A hangverseny előtt, 18 órától a nagyteremben Farkas Zoltán zenetörténész beszélget Horváth Balázs zeneszerzővel.)