Eszter, Eliza

Derült égből Jenufa

2004.03.17. 00:00

Programkereső

A szünetben mindenki a meglepetésről beszélt. Ami azt illeti: én is. Ki hitte volna? Mit is? Hogy jó darab a Jenufa? Azt azért tudtuk. De hogy élmény lesz az operaházi előadás, arra mégsem lehetett számítani.

Élmény, mert nem kell sokat beszélni a rendezésről. Nincs agyonrendezve, van hely az énekeseknek, akik önerőből is betöltik a színpadot. Vidnyánszky Attila nem erőltette meg magát, de amíg ilyen énekesek állnak rendelkezésére, addig nem is kell. Általában az történik, amit mondanak, a végén kicsit komikusra sikeredik a zárókép, ahol összeáll a család, Laca, Jenufa és a kis jégkocka, de akkor már mindegy. Ezt az előadást ilyen apróságokkal nem lehet elrontani, mert a zenéről és a zenészekről szól.

Annak ellenére van így, hogy a Jenufa valószínűleg sokak számára színdarabként is funkcionál, az ember tudni akarja, hogy mi sül ki a történetből. Jenufa terhes Stevától, és az esküvőt a Sekrestyésné miatt el kell halasztani. Teljes összeomlás, titkos gyermekszülés, de a csecsemőt a Sekrestyésné, Jenufa nevelőanyja a jég alá rekkenti, hogy Jenufa a házasságtól ódzkodó Steva helyett hozzámehessen annak féltestvéréhez, Lacához. Az esküvőn minden kiderül, előkerül a kisfiú holtteste, a Sekrestyésné mindent bevall, Laca mégis marad Jenufa mellett. Kicsi történet. De Janacek nagy zenéjétől akkorára nő, hogy az ember csak félve mer ránézni.

Alapesetben egy opera csak közvetve van hatással az életünkre. Ritkán fordul elő, hogy féltékenységünkben megfojtjuk a feleségünket, megöljük Turiddut, vagy miniszoknyába öltözve azon gondolkodunk, hogy a hazát vagy a szerelmet válasszuk. És akkor szembejön egy Jenufa, és azt kérdezi: tudod-e, mi az igazi szeretet? Észreveszed-e, ha a legrosszabb emberből a legjobb válik? Meg akarod úszni azt, amit elkövettél, vagy rájössz, hogy boldog az, aki vezekelni tud? Nem kellemes kérdések, még ha dalolva teszik föl, akkor sem. Vagy másképpen nézve: könnyű hősnek lenni az első keresztes háborúban, életlen kardot forgatva, de egy szlovák faluban, ahol nem történik semmi, mindez sokkal bonyolultabb.

Persze szereplők is kellenek, akik megmutatják, kik ezek a hősök. Marton Éva talán a legnagyobb a Sekrestyésné szerepében. Óriási energiákat mozgat meg, szinte már sok, ahogy ököllel veri a combját, de a „szinte” most nagyon fontos szó. Nem sok, csak döbbenetesen erős az alakítás. És teljes, ahogy a második felvonás dönteni és tenni tudó asszonya a harmadik felvonásra összeesik, megöregszik, darabokra törik. Finomabb eszközökkel és finomabb hanggal Marton egyenrangú partnere a címszereplő Bátori Éva, aki talán pályája legnagyobb alakítását nyújtotta a bemutatón. Minden igaz, amit mutat: a tisztaság, a szépség, az okosság, az erő, az érzelem és a lelki nagyság. Józanság és őrület között jár-kel könnyedén az énekesnő. Szégyellem, hogy eddig nem vettem észre, mennyi minden van benne.

A két nagyasszony mellett is feltűnő Steva szerepében Kiss B. Attila, akihez viszonyítva már sokkal kevésbé értékes Lacaként Graham Sanders. Kovács János vezényelte a zenekart, panaszra nem lehet ok. Jegyezzük meg a dátumot: 2004. március 13-án még képes volt a Magyar Állami Operaház jó előadást összehozni.