Dezső

Argentína messze van

2004.03.24. 00:00

Programkereső

Julia Migenes jó. Tényleg az. Odakapja az ember a fejét, ha fölmegy a színpadra, hármat lép, és az már tánc. Ha beszél, akkor erős, ha énekel, akkor meg különösen. Van egy kis hibája, az, hogy két hangja van, a felső regiszterben lágy, kissé nazális, de operai hang, az alsó regiszter dögös, rekedtes, és a kettő között nagyot zökken az átmenet. De ezt is előnyére tudja fordítani: lírai, finom, érzelmes darabokat énekel fönt, nőies, kemény, belevaló számokat lent. Mi kell több?

Astor Piazzolla is jó. Lehet, hogy túlzás ez az évek óta tartó tangómánia, de azért meg lehet érteni. Szenvedélyes zene, viszszakapja tőle a szerelem a régi rangját, a férfiak férfiak, a nők meg nők tőle, ami pedig a hangzást illeti, lehet szeretni a bandoneon hangját, vagy ahogy a vonó kaparász a húrokon. Piazzolla és Migenes együtt mégsem robbant akkorát, mint várható volt. Fogalmam sincs, miért.

Julia Migenes mindent tud, amit kell ahhoz, hogy az ember kiálljon egy zenekar elé, és szórakoztasson egy nézőtérnyi embert. Bármilyen stílusban tud énekelni, tudja, hogyan kell bemenni a színpadra, hogyan kell megfogni a közönséget, mikor szabad pihenni, mikor kell még egy kicsit rátenni, el tudja dönteni, hogy a gyors után lassú vagy még gyorsabb következzen, kell-e összekötő szöveget mondani két dal között vagy nem, meddig szabad váratni a vendégeket, és milyen hosszú az igazi hatásszünet. Sok arca van, anya és szerető, elesett és rámenős, öregasszony vagy kislány. Hihetetlenül üdítő jelenség egy olyan városban, ahol csak zsenik lézengenek, színházi szakemberek viszont elvétve, mert a technikát nem tanulják és nem tanítják. Migenes valahol most mégis elszámította magát. Látszik, hogy másra számított, máshoz volt szokva, nem tört ki a taps olyan helyeken, ahol kellett volna, nem nevettek, amikor várta. Talán a feliratozott konferálás volt kevés az igazi személyességhez, talán senkit nem érdekel egy ilyen zenés-táncos idegenvezetés és történelemóra Buenos Airesről, de a legvalószínűbb az, hogy egyszerűen sok ennyi tangó egymás után. A dalok szövege már nincs föliratozva, és akármilyen nagy név lett Piazzolla, mégis egysíkú ez a zenei világ. Azt hittem, hogy csak én ásítok. De ásított a szomszéd, aztán a szomszéd szomszédja is. Mindannyian nem lehetünk ennyire tompák.

Nem tragédia, csak balszerencse. Kiheverjük. Ő nyilván könynyebben, hiszen megy tovább a műsorral, jövő héten talán érzékenyebb közönséget kap, és egyébként is több van már mögötte, mint előtte. Nekünk a vállrángatás marad. Legközelebb, ha lesz ilyen, talán több szerencsével járunk.