Hella

Világhódító ugandai xilofon

2004.03.24. 00:00

Programkereső

Húsz éve, 1984 tavaszán alakult meg az Amadinda Ütőegyüttes, a hazai és nemzetközi koncertélet elismert szereplője, rangos fesztiválok állandó vendége. A március 15-én Kossuth-díjjal kitüntetett Amadinda holnap este a Zeneakadémia nagytermében tartja jubileumi koncertjét.

Rácz Zoltán művészeti vezető és társai (Bojtos Károly, Holló Aurél, Váczi Zoltán) úgy állították össze a születésnapi koncert műsorát, hogy repertoárjuk három legfontosabb alkotóeleme csaknem azonos súllyal szerepeljen benne. Ütőhangszeres átiratban játsszák az európai zenetörténet klasszikusait – most éppen Muszorgszkij, Grieg és Debussy kompozícióit –, feladatuknak tekintik a kortárs zene népszerűsítését – a jubileumi esten Rolf Wallin, Red Norvo, William L. Cahn, valamint az együttes két tagja, Holló Aurél és Váczi Zoltán darabjai szólalnak meg –, s végül, de nem utolsósorban visszanyúlnak a gyökerekhez, az Európán kívüli tradicionális zenéhez: a születésnapi hangversenyen Tonga, Zimbabwe, Bali szigete, valamint Malawi és Ghána ütőhangszeres kultúrájából adnak ízelítőt. Holnap este, a Zeneakadémián az Amadinda négy zenésze mellett ott lesz Presser Gábor – akihez régi barátság és szakmai kapcsolat fűzi az együttest –, valamint további ütőhangszeresek: Sárkány Zsolt, Pusztai Gábor, Joó Szabolcs, a Zeneakadémia és a Bartók Béla konzervatórium növendékei.

Az Amadinda 1984-es alapítása óta nemzetközi összehasonlításban is komoly eredményeket ért el: két évtized alatt világszerte ismertté tették "névadójukat", az ugandai ütőhangszert. "Az első impulzust egy csapat létrehozásához a Strassbourgi Ütőegyüttes budapesti fellépése adta, valamikor 1977 táján" – emlékszik vissza a kezdetekre Rácz Zoltán. Akkor még konzervatóriumi növendék volt, s a koncert azért jelentett katartikus élményt számára, mert olyan utat és repertoárt mutatott meg, ami a Magyarországon dolgozó ütőhangszeresek számára teljesen ismeretlen volt.

A nyolcvanas évek elején, zeneakadémistaként Rácz úgy látta, itthon nincs esélye egy hasonló együttes létrehozására, ezért sokáig azt tervezte, hogy a diploma megszerzése után elhagyja Magyarországot. Szerencsére nem így történt: 1982 végén – Sárkány Zsolttal és Váczi Zoltánnal – létrehozták a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ütőhangszeres együttesét, majd egy nagyon sikeres, a Benkó Dixielanddel közös koncert után megérezték, hogy "életképesek", s a Zenebutik című tévéműsorban hivatalosan is bejelentették ütőegyüttesük megalakulását. Néhány hónapig Unikum néven működtek, de az Országos Filharmónia kérésére nevet kellett változtatniuk, s hosszas keresgélés után így találtak rá a xilofonszerű ugandai instrumentumra, amelyből hamarosan "márkanevet" építettek.

A fiatal magyar ütőegyüttes már megalakulásának évében elnyerte a darmstadti Ferienkurse für Neue Musik nagydíját, 1985-ben pedig a rotterdami Gaudeamus kortárszenei versenyen szerezték meg az első helyet. A nyolcvanas évek második felében már egyre több nyugati meghívást kaptak: ’88-as londoni koncertjükről elragadtatott kritikát közölt a patinás Guardian. Rácz Zoltán szerint a kedvező külföldi fogadtatásban döntő szerepe volt a magyar zeneélet, s ezen belül a Zeneakadémia rangjának, elismertségének. A rendszerváltás utáni gyökeres átalakulás az Amadindát is érintette, hiszen a filharmóniai szólistastátusok megszűntek. Éveken át az akkor állandósult Budapesti Fesztiválzenekarhoz kötődtek, amely egyúttal próbatermet is biztosított számukra. A kilencvenes évek közepére érkeztek el odáig, hogy önállósítani tudták magukat: a rendszeres fesztiválmeghívások, külföldi koncertek és mesterkurzusok egzisztenciális biztonságot adnak az együttesnek. Visszatérő vendégei a tajpeji fesztiválnak, a Zágrábi Biennálénak, felléptek a huddersfieldi kortárs zenei fesztiválon és a bécsi ünnepi heteken, s nevükhöz fűződik Ligeti György Síppal, dobbal, nádihegedűvel című kompozíciójának világpremierje. 2000-ben megállapodást kötöttek az Adams nevű, ütősökre specializálódott amszterdami hangszermanufaktúrával, s azóta világszínvonalú instrumentumok állnak az Amadinda rendelkezésére.

Elismertségüket jelzi, hogy két évtized alatt csaknem negyven olyan kompozíció született, amelyet a zeneszerző kifejezetten az Amadinda számára írt. Nemcsak Eötvös Péterrel és Ligeti Györggyel, de a modern amerikai zene két nagymesterével, John Cage-dzsel és Steve Reich-hel is termékeny munkakapcsolatba kerültek. "Egy komponistát lehet jó szállodába vinni, jó vacsorára meghívni, de egyetlen dologgal lehet igazán levenni a lábáról: ha a darabja rendesen megszólal. A zeneszerzőkkel való műhelymunkáink tesznek képessé minket arra, hogy olyan alkotók gondolkodását is megértsük, akikkel sosem találkoztunk" – mondja a húszéves Amadinda művészeti vezetője, Rácz Zoltán.

Amadinda-kislexikon

Az együttes tagjai: Rácz Zoltán (művészeti vezető), Bojtos Károly, Holló Aurél, Váczi Zoltán
Alapítás éve: 1984
Diszkográfia: 4’33”– közreműködik Kocsis Zoltán (kiadó: Hungaroton); Amadinda (Hungaroton), Amadinda Live (Hungaroton), Legacies I–V. (Hungaroton), Eötvös Péter: Ütőhangszeres darabok (BIS), Ligeti György: Síppal, dobbal, nádihegedűvel (Teldec), Steve Reich művei (Hungaroton), Traditions (Hungaroton), Zörr (Hungaroton)
Zeneszerzők, akik darabot írtak az Amadindának (válogatás): John Cage, Dubrovay László, Gémesi Géza, Hollós Máté, Kocsis Zoltán, Láng István, Márta István, Presser Gábor, Sáry László, Sugár Miklós, Vajda Gergely, Vidovszky László, James Wood
Az Amadinda tagjainak mesterkurzusai: szombathelyi Bartók-szeminárium és -fesztivál, Ferienkurse für Neue Musik (Németország), Bach ütős szeminárium (Horvátország), Yale Egyetem (Egyesült Államok), Gakuen és Nagoya – egyetemi szemináriumok (Japán), tajpeji ütős tábor (Tajvan), Edith Cowan University Perth (Ausztrália), espinho-i nemzetközi zenei fesztivál (Portugália).