Júlia, Rita

Eötvös Péter és a Holland Rádió Kamarazenekarának hangversenye a Millenárison

2004.04.01. 00:00

Programkereső

Az idén hatvanéves Eötvös Pétert egy zenekari hangverseny és egy operaelőadás köszönti a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjában. A zenekari estre március 30-án került sor a Millenáris Teátrumban, ahol három Eötvös-mű mellett a holland Michel van der Aa darabjának ősbemutatóját hallotta a nagyszámú és lelkes közönség.
04a0ade1-f6f8-4bfd-a754-7fe000e72d31

A koncert első felében Eötvös Triangel című, 1993-ban írt kompozíciója hangzott el. A mű egyfajta concerto: a szerző megfogalmazása szerint „egy kreatív ütőhangszeres és 27 zenész összjátéka”. A „kreatív” jelző arra utal, hogy a komponista a szólistától „társszerzői” közreműködést kér. A kompozíció számos része nincs hangról-hangra rögzítve, hanem – a zeneszerző által megadott játékszabályok szerint – a szólista alakítja ki a darab végleges hangzó formáját. Ez azonban nem egyszerűen – szabad vagy kötöttebb, de mindenképpen az előadó pillanatnyi ihletettségétől, diszpozíciójától függő – improvizációt jelent: a szólista a többi muzsikust is irányítja és az ő reakciójuk is visszahat a szólista játékára. Így például a Glas Strasse című részben a szólista a fafúvósokat a fémlapokon való játékával, később a vonósokat acéldobokkal (steeldrums), majd a rezeseket tam-tamokkal irányítja. A nagy interaktív társasjátékból kiemelkedik a középső, Halbfinale című szakasz, ami egy hagyományos értelemben vett cadenza funkcióját tölti be. A szólista Peter Prommel a szó szoros értelmében lélegzetelállítóan virtuóz üstdobkadenciát improvizált ezen a helyen. Kifejezetten szórakoztató volt a nyolcadik szakasz, melyben az együttes tagjai különböző méretű fémháromszögeken utánozták a szólista által előjátszott képleteket. És ha ekkor azt gondoltuk, már mindent hallottunk, amit egy (illetve több) triangulumból ki lehet hozni, elképedve kellett hallanunk, milyen csodálatos hangzás hozható létre a hangszerhez egész közel elhelyezett mikrofon segítségével.

A szünet után Eötvös Replicáját hallottuk Kim Kashkashian ihletett brácsaszólójával. A magyarországi bemutatóként elhangzott mű is „hangszeres színház”, melyben a szóló és az őt körülvevő hangszerek és hangszercsoportok úgy viselkednek, mint egy drámai mű szereplői. A zenekar átveszi a szólista bizonyos zenei anyagait, kommentálja, segíti vagy épp elnyomja, akadályozza őt. A nagy hangulati íveket bejáró kompozíció a végén ritmikailag és hangzásában is kitisztul, a brácsaszóló magára marad, mígnem a zene feloldódik a maracas-ok keltette fehér zajban.

Michel van der Aa Itt (bezárva) című, kamaraegyüttesre és hangszalagra komponált műve is hasonló problémát, az egyén és környezete viszonyát boncolgatja. Itt azonban nem egy szólóhangszer és zenekar, hanem az élő hangszerek és az elektronikusan manipulált hangok, zajok a küzdőfelek. A darab narratíváját volt hivatott egyértelműbbé tenni a színpadon felállított képzőművészeti alkotás, amely egy üvegkalickába bezárt női torzót ábrázolt.

Az Egy beszélgetés foszlányai című Eötvös-darab 2001-ben keletkezett és szintén magyarországi bemutatóként hangzott el. A kettős tölcsérű trombitára, vokális szólistára és kamaraegyüttesre írt kompozíció szövege angol szavakból, mondatokból, illetve szó- és mondattöredékekből áll. Erre a szövegre reagál maga a zenei anyag, amely a mű végén – köszönhetően a szaxofonnak, a nagybőgő-pizzicatóknak és a hangfogós szólótrombitának is – egyértelműen jazz-asszociációkat kelt. Az énekes szólista, Mizsei Zoltán és a trombitás Marco Blaauw magabiztosan adta elő a komplikált darabot.

A hangversenyen Eötvös Péter saját együttesét, a Holland Rádió Kamarazenekarát vezényelte, amely egész este a zeneszerző-karmester megbízható és lelkes partnerének bizonyult.