Luca, Ottilia

Lúdbőr, gombóc, légszomj

2004.04.22. 00:00

Programkereső

Bogányi Gergely új Chopin-lemezét hallgatva az jutott eszembe, hogy ha nem lenne hangrögzítés, Chopin miatt mindenképpen fel kellene találni. Zenéjének intimitása és érzékenysége sokkal inkább otthonra lel a négy fal közötti magányban, semmint azokban a többé-kevésbé csillogó koncerttermekben, melyek sokszor már nem is a zenének nyújtanak keretet, hanem régi ismerősök találkozásának, ízléstelen ruhakölteményeknek, valamely különös személyiség magamutogatásának, de főképp a krákogás és harákolás csoportosan elkövetett bűntettének.
03cf935d-a66a-4a14-a181-0250b14de712

A szerencsés persze az lenne, ha szobánk magányában nem lemezjátszónkhoz, hanem zongoránkhoz fordulnánk, és bár a mazurka-kötet még nagyrészt végigjátszható a magamfajta halandó zongorázó számára, a b-moll szonáta vagy az f-moll fantázia már kevéssé megközelíthető tíz átlagos ujjal. Hallgassunk orvosunkra és gyógyszerészünkre: már csak egészségügyi okokból is jobban tesszük, ha egy fotelban ülve végighallgatjuk e művek Bogányi-féle előadását, mintha végtagjainkat az ínhüvelygyulladásig, agyrostjainkat a rojtosodásig nyüstöljük, miközben nem csak szomszédjainknak, de szegény Chopinnek is síron túli kínokat okozunk.

Bogányi Gergelyt nem kell bemutatni. Kevés olyan előadó van ma Magyarországon, aki úgy kaphatja meg a művészeknek adható legmagasabb állami kitüntetésnek számító Kossuth-díjat 30 éves korában, hogy a politikai és/vagy zenei körök egyik oldalról sem indítanak ellene keresztes hadjáratot. Teljes joggal egyébként. Kivételes tehetségéről és hallatlan kifinomultságáról bárki meggyőződhetett, aki akár egy koncertjén is jelen volt.

Bár repertoárjának két szélső pontja Bach és Bartók, érdeklődésének fókuszában alkatánál fogva is főként Liszt és Chopin áll. Talán az összkiadások divathullámának részeként játszotta el néhány éve koncertsorozaton Chopin összes művét, koncertjei azonban azok számára is teljes képet adtak Chopinről, akik csupán egyetlen koncertet hallottak a sorozatból. Bogányi ugyanis nem műfajonként osztotta el a koncertsorozat anyagát, ami érthető, hiszen a keletkezési sorrendben eljátszott összes Chopin-polonéz például legfeljebb egy megátalkodott zenetörténésznek szolgálna tanulságul. Minden koncertjén más és más válogatást adott az életműből, s így a különféle portrékból állhatott össze a szerző valódi arcképe. Ugyanaz, mindig másképp: mint Monet rouen-i katedrálisai vagy Nádas Péter körtefái.

Új Chopin-lemeze is hasonló elvek szerint épül fel: a három sorozat mazurka (op. 24, 30, 63), a nagy f-moll fantázia (op. 49) és a híres b-moll szonáta (op. 35) együtt teljes képet nyújt arról a Chopinről, aki egyszerre volt az intim kisformák talán legnagyobb formátumú alkotója, a szigorú szabadsággal megformált monumentális szerkezetek építésze és a klasszikus szonáta-hagyománnyal küzdő, annak új irányt adó hajthatatlan mesterember. És persze a zenetörténet egyik legőszintébb érzelmi milliomosa.

Egy új Chopin-lemezről szólva valószínűleg nem lehet említés nélkül hagyni a nagy Chopin-előadók – Cortot, Rubinstein, Pollini és ízlés szerint még sokan mások – különféle értelmezéseit, s bár ezek összevetése Bogányiéval nyilván sok örömet nyújthat azok számára, akiket a nagy előadók pszichológiája, világlátása, zongoratechnikája vagy játékának hitelessége érdekel, számomra azonban fontosabb, hogy XY zongorázásán keresztül oly sokadszor is megszólít-e Chopin. Hogy futkos-e a hideg a hátamon, amikor a b-moll szonáta zárótételének atonális fergetegét hallom, hogy ott van-e a gombóc a torkomban a híres gyászinduló végtelenül egyszerű középrészének hallatán, hogy eláll-e a lélegzetem az f-moll fantázia elképesztő modulációitól. Bogányi felvétele nem maradt adósom: lúdbőr, gombóc, légszomj annak rendje és módja szerint sorra érkeztek.

A lemez csúcspontja azonban a kevéssé ismert cisz-moll mazurka (op. 63). Ebben nem csak a többi mazurka előadását is jellemző, lenyűgöző szabadság fogott meg vagy a Bogányi játékát mindig jellemző érzékenység mögött rejlő erő, hanem a Chopin zenéjét átszövő kristálytiszta polifónia példaszerű felmutatása. Hogy egyértelművé vált végre: a minden reggelét Wohltemperiertes Klavierral kezdő Chopin valódi örököse Bachnak. Amikor a mazurka végén a szívbemarkoló kezdő dallam egyszer csak oktávval lejjebb is megszólal negyed hang késéssel, s a két szólam szigorú kánonban halad a megszokott valcer-kíséret fölött, az ember alig képes elviselni a szólam megkettőzésével megduplázódott érzelmi töltést. Aztán a kánonszólam elhallgat, és a felső szólam hármas lüktetését szó szerint kettétörő zárlati hemiola egyre magasabb régiókba emeli a dallamot, mígnem elérjük a négyvonalas cisz-t.

A hangrögzítést akkor is érdemes volt feltalálni, ha nem volt más célja, mint hogy Bogányi előadásában fennmaradhasson ez a hang. Ha másért nem is, ezért a négyvonalas cisz-ért érdemes élni.

Bogányi Gergely - Chopin (BMC Records; BMC CD 096)