Szilárda

Bérletet váltottak az akadémiára

2004.05.05. 00:00

Programkereső

A Vashegyi György karmester által alapított Orfeo Zenekar és Purcell Kórus a magyarországi régizene-játszás egyik legfontosabb és legsikeresebb társulata. Tegnap ért véget első zeneakadémiai bérleti sorozatuk, s rögtön meg is hirdették a következőt, amelyben Bach, Händel, Haydn és Mozart monumentális kompozíciói kaptak helyet.

Vashegyi György 1990-ben, húszévesen, zeneakadémistaként hozta létre a Purcell Kórust, majd egy évvel később az Orfeo Zenekart. A két együttes azóta itthon és külföldön is jelentős sikereket ért el, de koncertjei, fesztiválmeghívásai ad hoc jelleggel szerveződtek, állandó bérleti sorozatuk 2003-ig nem volt. Ekkor – a budavári önkormányzattal kötött támogatási szerződés eredményeként – meghirdethették első zeneakadémiai bérletüket, amelynek három előadása egyértelmű sikerrel zárult. "Több mint hétszáz bérletet adtunk el, és sikerült megismernünk a saját törzsközönségünket" – mondja Vashegyi György. A tegnap esti zárókoncerten Haydn monumentális oratóriuma, Az évszakok hangzott el, kitűnő énekes szólisták – Korondi Anna, Timothy Bentch és Kovács István – közreműködésével. A 2004–2005-ös évad zeneakadémiai bérleti sorozatának programja is összeállt: novemberben Händel Theodora című oratóriumának magyarországi bemutatójával nyitnak, februárban koncertszerűen adják elő Mozart Don Giovanniját, márciusban Bach János-passióját, áprilisban pedig Haydn másik grandiózus oratóriumát, A teremtést szólaltatják meg.

A korhű hangszereken játszó Orfeo Zenekar és a vele szorosan együttműködő Purcell Kórus nem főállású együttes: mivel nincs fenntartójuk, a muzsikusoknak nem tudnak havi fizetést biztosítani. A zenekar és a kórus művészei így főállásban más zenei együttesek tagjai, zenetanárok, vagy szabadúszó muzsikusként járják Európát. Ezt a "stagione jelleget" a jövőben is meg akarják őrizni, bár a zenekar és a kórus egyre több felkérést kap. Állandó közreműködői a budapesti Régi Zene Fórumnak, a Mátyás-templomban tartott koncertsorozatoknak, a Soproni Régizenei Napoknak és a fertődi Esterházy-kastélyban rendezett nyári hangversenyeknek. "Az életünk régóta összekapcsolódik Eszterházával. Már néhány héttel a zenekar megalakulása után, 1991 nyarán két hétre leköltöztünk a kastélyba – ahol rengeteget próbáltunk –, 1998 szeptemberében pedig mi adtuk a Magyar Haydn Társaság első fesztiváljának nyitókoncertjét" – meséli Vashegyi György.

Azóta minden évben fellépnek a fertődi Haydn-fesztiválokon, neves külföldi vendégművészeket is meghívnak, 2002-ben pedig elindítottak egy nagyszabású sorozatot: végigjátsszák azt a nyolcvan Haydn-szimfóniát, melyek a bécsi klasszika nagymesterének Eszterházán töltött évtizedeihez köthetők. Eddig harmincnégy szimfóniát szólaltattak meg, idén tizenkét újabb remekművel folytatják a sort. A szimfóniasorozatnak az az érdekessége, hogy abban a hangszer-összeállításban játsszák Haydn kompozícióit, ahogyan a szerző életében, az 1700-as évek második felében a kastélyban elhangzottak: a vonóskart mindössze három prímhegedű, két szekund, egy brácsa, egy cselló és egy nagybőgő alkotja.

A zenekar és a kórus az elmúlt hat évben a Hungaroton felkérésére számos lemezfelvételt készített – ezek többsége világpremier, így külföldön is élénk visszhangra találtak. Talán ezzel is magyarázható, hogy az elmúlt időszakban mind több nyugat-európai koncertfelkérést kaptak. Játszottak az Europalia-fesztiválon, a franciaországi és az olaszországi magyar kulturális évad programjában, sőt idén januárban a Toujours Mozart (Mindörökké Mozart) nevű, különleges ausztriai fesztiválra is meghívták őket.

E sajátos "zenemaraton" keretében négy nap alatt huszonkét koncertet (!) adtak Mozart műveiből. Vashegyi György – aki saját együttesei mellett más hazai szimfonikus zenekarok élén és az Operaházban is rendszeresen hallható – mégsem teljesen elégedett: szerinte az úgynevezett historikus mozgalom – vagyis a régi zene korhű hangszereken történő, autentikus előadása – Nyugat-Európához viszonyítva két évtizedes lemaradásban van Magyarországon. Vashegyi úgy látja, a magyarországi régi zenében "benne van egy Fesztiválzenekar-szerű sikertörténet lehetősége", de ezt még egyetlen kulturális kormányzat sem ismerte fel, s nem is támogatta a régi zenét játszó művészeket, együtteseket. A még mindig nagyon fiatal, harmincnégy esztendős karmester ennek ellenére optimista, azt mondja: "A nehezén már túlestünk, s rövid időn belül megtörténhet az áttörés."